Kacskaringósan folyik az élet, mint a folyó: hurkot vet, kanyarodik, bárhogyan is, de sosem egyenesen halad.
10 év után ismét a dunaújvárosi kórházban találom magam, mindenki évtizednyi súlytól elnehezülve, lassabban és öregebben. Arra az orvosra várok, aki diagnosztizált és mondatai megváltoztatták, hogyan élem a hétköznapjaimat. Nem magam miatt jöttem, apám a betege. Az osztályon fekszik, ő is 10 év súlyától görnyedten. Az idő és a …