Pillanatok
2016 október
Két héttel a diagnózis után a közeli bioboltban vásárolok. Aprócska helyiség egy panel aljában, egyedül viszi a tulaj, már ismerősként üdvözöl. A közelgő spanyolországi utazás miatt érkezem, rágcsálnivalókat keresek a konyhámtól távol eső napokra. Ez lesz az első külföldi utam a cöliákiával és még zöldfülű vagyok, minden új és ismeretlen, hát még egy távoli ország élelmiszerboltjai. Megosztom mindezt az eladóval, aki egy puffancsot ajánl, praktikus eledelnek tűnik. Leemelem a gluténmentes polcról, berakom a kosárba, majd a bőröndbe és elindul velem Andalúzia felé. Az utazás vége felé kezdem meg és hazaérkezés után is eszegetek belőle.
2026 október
A hétfő esti kvízen ülök, a szokásos Kinley gyömbéritalt iszogatom. Mivel Coca Cola termék, tudom, hogy gluténmentes és társaságban szeretem a biztosat választani, hogy az emberekre tartogathassam a figyelmem, ne az ételek utáni nyomozás töltse ki ezeket a pillanatokat. Egy másik gyömbéritalt is lehet kapni ismeretlen csomagolással, a többiek azt rendelik. Az egyik csapattársam meg akar kínálni vele, de megállítom a mozdulatát, hiszen keresztszennyezett lehet, ha előtte már beleivott az üvegbe. Megnyugtat, hogy ezt még nem tette meg és tölt egy kicsit a poharamba. Felhörpintem.
Mindössze ezt a két ballépést tudom kihalászni abból a végtelennek tűnő, de nagyon is véges, közel 3650 napot felölelő időfolyamból, ami a diagnózis óta eltelt. Persze nem vagyok makulátlan, előfordultak bizonytalan éttermi étkezéseket követő hasmenések, gyártási folyamatot váltó termékek, amikről kiderült, hogy nyomokban glutént tartalmaznak, morzsás kezek, de mindezek apróbb, kétes pillanatok, a fenti esetek viszont nagybetűs diétahibák. Közös bennük továbbá, hogy utólag kiderült a félreevés ténye valamint forrása.
Következmények
2016 október
Hazatérve furcsán fáradtnak érzem magam, mindezt betudom az utazás-másnapnak. A sok inger, fárasztó repülőút, konferencia-előadás, beszélgetés, valahogyan azt gondolom, hogy más is átesik ezen.
Azt érzem, hogy nem jó a testemben lenni, fáj a fejem, a hasam és különös tompaság kerít hatalmába. Az ágyban fekszem és az út vége felé megkezdett tallért eszegetem, amikor megakad a szemem a csomagoláson, amin a kamut szó szerepel. Annyi rémlik, hogy mindenféle különös nevű gabonafajta és álgabona van, amelyek közül némelyik szabad, más pedig tiltott a számomra, de nem fogtam gyanút a termék kapcsán mivel az eladó maga ajánlotta nekem, aki tudott a cöliákiáról. Rákeresek és kiderül, hogy a kamut valójában egy régi búzafajta tehát ős-glutént ropogtatok. Emlékszem, hogy zaklatottan telefonálok és a családom nyugtatgat.
2026 október
Kedd reggel a hétfő esti kvíz után. Arra ébredek, hogy hiába aludtam 9 órát, mégsem érzem magam kipihentnek, mi több égnek az ízületeim, fáj a fejem és most azonnal vissza tudnék aludni, nincsen energiám. A következő napokban fejfájás gyötör és rossz érzés a testemben lenni. Eszembe jut a front, a közelgő menstruációm, még valamilyen súlyos betegség rémképe is, de a cöliákia nem. Arra sem tudom rávenni magam, hogy a kedvenc jógaórámra elmenjek, a testem merő fájdalom. Nem egy pontban, hanem egyszerre minden porcikám sajog. A kozmetikus azt mondja, hogy nem szokott ilyen lenni a bőröm, kijöhetett valamilyen allergia és apró hólyagok jelennek meg a térdemen (utólag persze egyértelmű, hogy a cöliseknél jelentkező dermetitis herpetiformis). Az egyik barátnőmmel kávézom, amikor hirtelen kibukik belőlem egy mondat: “Gabi, úgy érzem magam, mintha glutént ettem volna.”
Elérkezik a következő hétfő és a kvíz, a pultnál gyömbéritalt rendel ki nekem az egyik társam. Nem a szokásos Kinley-t, hanem azt a másikat, amiből múlt héten kaptam kóstolót. A neve miatt (gyömbérsör) a biztonság kedvéért megkérdem a pincért, hogy alkoholos-e az ital, megnyugtat, nem az, nem sörről van szó (valóban egy üdítőital). Éppen két kérdés között vagyunk, nincs min gondolkodni, szórakozottan ránézek a címkére, mielőtt megkezdeném, azonnal megakad a kényszerűen kiművelt szemem a vastagon szedett allergénjelölésen. Árpamaláta szerepel rajta, ami a glutén egy másik köntösbe öltöztetett neve.
Este nem tudok elaludni, folyton az előző héten jár az agyam és a furcsa tüneteken, amelyek a kvíz utáni másnap kezdődtek. Egyszerre csap meg a magyarázat, összeáll a kép, ugyanakkor döbbent meg a felismerés, hiszen én cöliákiás vagyok! Nem csak étrendileg, hanem tünetileg is.
Hiába a szigorú étkezés folytonos jelenléte, valahogy egészségesként tekintek magamra. Annyi év után már nem része a mindennapjaimnak a sok tünet. Mégis, nem számít a felgyűlt tapasztalat, a tudás, egyetlen pillanatnyi rossz lépés elég, hogy visszacsússzak azokba a különös időkbe. Másnap reggel is ezen pörög az agyam, a közös pontokon, mert egyből felrémlik a kamutos nap emléke.
Mindkét alkalommal megbíztam valakiben, aki nem cöliákiás, hiába közeli ismerős vagy akár gluténmentes termékeket forgalmazó kereskedő, továbbá kihagytam a címkeolvasást, pontosabban megtettem, csak túl későn. Normálisan viselkedtem, a cöli pedig egy irányított, orvosilag előírt étkezési zavar, ahol folyton gyanakodni, kérdezgetni, fürkészni kell mindent ami az étellel (és itallal) kapcsolatos.
A következő nap kis híján földhöz vágom az egyik konzervet a bevásárlóközpontban, amikor meglátom rajta a glutén szót. Unom a címkeolvasást és azt, hogy mindenhol és mindenkor felbukkanhat a glutén, mint valami béna számítógépes játékban, ahol folyton kerülgetem, kicselezem a veszélyt, de elég egy óvatlan pillanat és jönnek a következmények: a figura villogni kezd, majd lelassul és minden olyan nehézzé válik, de nincs megállás, jön a következő nap, egyúttal kezdődik a játék elölről és nekem ismét játszanom kell és sosem veszíthetek.
Last modified on 2026-10-27