Hogyan lehet megismerni egy várost? Hány találkozás mutatja meg sokféle arcát? Reggeli sietségét, felhős tekintetét, nyári bamba lustaságát.
…
Hiába a rengeteg fénykép, videó, mindenféle elhintett információ vagy más szemén átszűrt történet. A kapcsolatunk túl van a megragadhatón, zsigeri. Illata megszólít, mielőtt hozzám szólna.
…
Csak azt érzékelem belőle, amit az életkorom, világnézetem és szokásaim alapján képes …
Az élet peremvidékein, a születés és halál közelében megváltoznak a fények és széttöredeznek világunk megszokott körvonalai. Az első belégzéssel felbukkan a horizont felett a napkorong és az utolsó kilégzéssel lebukik az ismert látóhatár mögé.
Az élet folytonosan kitágul és visszahúzódik, ahogyan a mellkas, születés és elmúlás örökös táncát járja. Újra és újra, az utolsó kilégzés főpróbáján veszünk részt és felidézzük az első lélegzet …
Az időtlenség óceán-mélyéből halvány derengés húzza a felszín felé. Ütemes duruzsolás, áramló folyadékok lüktetésének hangjai. Végtagjai szelíden, különböző irányokba lebegnek. Egy testbe zárva úszik, ami életben tartja és életet ad neki, határain túl az ismeretlen.
Tudata lassan tisztulni kezd. Információk és teendők úszkálnak be, miközben átlépi az alvás és ébrenlét terminátor-vonalát. Villogó jelek és vezetékek indája váltja a …
Cseppből az élet,
élethez lélek.
Lélek kapcsolódik,
csend hangja szólít.
Lélek vándorlása,
forrásból pusztába.
Pusztában folyó,
örökösen áramló:
tettek és szavak,
közben az idő szalad.
Csermelyből patak nő,
gördül benne minden kő.
Zajlik az élet,
kopnak az élek.
Világ folyamai,
kavicsok szobrászai.
Lélek vize szívet tisztít
könnyel könnyebb a szív.
Mindenféle úszkál benne,
viszi magával lent a mélyben.
Végül belefut az …
Látom a völgyből a télbe nyúló bérceket,
a magasból a szántók, mezők pettyezte földeket.
Látom nagymama szemében a csintalan gyermeket,
újszülöttben az évek tapasztalatát érlelő bölcs öreget.
Nyár közepén a vacogtató telet,
a hideg szürkeség alatt közeledő tavaszi színeket.
Látom a napfényben megcsillanó éjszakát,
és a csillagok közt felsejlő hajnal pirkadatát.
Látom az érkező mellett elsuhanó életet,
felhőkben a kék eget, az …
A július az állatos írásoké. Elsőként az elefántokról készítettem egy rövid történetet, amit viszont nem publikálhatok, mivel kiválasztották egy novellapályázaton és hamarosan megjelenik egy antológiában. Elefánt helyett most egy kutya a főszereplője a novellának, amely írás szomorú apropóból született. Pár napja Mézgát, tesóm első kutyáját el kellett engedni. Emlékére készültek az alábbi sorok:
Őszi este van, hűvös szél fúj, elvitte a …
Egy csőtöréssel egybekötött lakásbeázás sok teendővel jár, a versírás jellemzően nem tartozik közéjük.
Mégis, nekem ez az esemény “inspirálta” első versféleségemet.
Vers a robajról
Robog, sebesen fut a folyó,
elmos konyhát, lelket, parkettát,
szívünk szétfolyó
vantalan vacogás.
Szétesik a történet, szerteszét töredékek,
írhatunk mindent újra, ha utolért szívünk,
hosszú kocogás.
Történetet a biztonságról,
hogy …
Csalódottan teszem le a telefont egy újabb sikertelen hívás után. Nagy sóhaj tör elő belőlem, miközben körbehordozom tekintetem az otthonomon. A költözés ígérete nosztalgikus hangulatba repít, hiszen nem csak egy fizikai helytől búcsúzom majd, hanem múltam egy darabjától, emlékeitől. Micsoda logisztika lesz ezt a sok mindent, mint egy nagy legót, szétszedni, elszállítani, majd újból összerakni. Valahol máshol megteremteni az otthon …
Budapest zötyög a hátam közepén. Máskor a zsebemben lapul, de az is előfordul, hogy feldúlva keresem a holmim között. Valójában a személyi igazolványom hátulján kap helyet a bal felső sarokban. Ott születtem, így a betűk életem végéig összekötnek vele, hordozom magammal a város nevét. Máskülönben nincsen közöm hozzá, csak a világra jövetel. Az ok veszélyeztetett terhesség, ikerszülés, ennek következtében testvéremmel egy fővárosi …
Annyi év után ismét itt áll előttem. Alig tudtam beazonosítani: sok fényt és vizet kapott, megnőtt mióta utoljára a közelemben járt. Pedig egy időben jól ismertem vonásait. Rendszerint az első napsugarakkal jelent meg, kavicsokat dobált és kismotorján gurult előttem egy hölgy kíséretében. Akárcsak a szomszédos bükk, kusza haja ide-oda lengedezett, hangját pedig ezer madárdal közül is felismertem.
Az emberek gyorsak, nekem más a tempóm. …
