A szelfik, álhírek, influenszerek és kommentek gyűjtőhelye (is) a közösségi média. Egy olyan online tér, amely számtalan módon könnyítheti meg egy krónikus betegség menedzselését, ugyanakkor árnyoldalaktól sem mentes.
Kezdjük a jó dolgokkal. A gluténérzékenység olyan életmódot igényel, ahol folyamatosan naprakész információkkal kell rendelkezni. Függetlenül bármilyen helytől, időtől vagy élethelyzettől. Nem elég megtanulni egy cég …
A minap hallgattam egy interjút, melyben megkérdeztek egy ismert írót, hogyan tudott megkűzdeni a betegségével. A riporter hallhatóan nem igazán tudott mit kezdeni a válasszal, melyben kifejtette, hogy nem engedhette meg azt a luxust, hogy kiboruljon, gondolkodjon, reflektáljon arra, hogy mi történik vele. Csinálni kellett, amit mondtak az orvosok - a gyógyulásért.
Szerintem rátapintott valami egyetemes dologra. Nézzük a természetet és …
A következő történet jól illusztrálja sokszor mennyire banális dolgokon múlik egy-egy diétahiba.
A történet szereplői: egy ünnep, amikor mindenki eszik (zabál) és annak klasszikus kelléke a szaloncukor. Az átlagember, aki már hallott a gluténérzékenységről. Az internetes celebektől/a szomszédtól/egy olyan háziorvostól, aki kinőhető gyermekbetegségnek tartja a cöliákiát. Valamint én és a figyelmetlenségem. A banánhéj, amin végül …
Életmódot váltani egyben szokásokat, szokáshalmazokat váltani. Mindenhonnan ömlik az információ hogyan is érdemes ezt csinálni, de kevés szó esik a saját felelősségről.
A változás egy lépéssel kezdődik és sok ismétléssel folytatódik. Egy tégla lerakásával, melyet aztán még sok hasonló mozdulat követ. Ez hoz eredményt. Nem számít a tegnap vagy a holnap, csak a jelenben tett egyetlen mozdulat.
Ilyenkor lehet kilépni a kényelmes, meleg és …
A karácsony, ahogy általában a legtöbb ünnep, a közös étkezésről (is) szól. Kicsit úgy vagyok vele, mint a kutyák a szilveszterrel. Szeretném megúszni a járulékos dolgokat. Ahogy ők a petárdázást, én a diétahibát.
Az első felvonás december 20-a körül, a munkahelyi karácsonyozásokkal veszi kezdetét. Idén az étkeztetést kissé újszerű megoldással, pizzarendeléssel oldották meg a vezetők (balra), oké volt halászleves feltét is. 28 darab …
Étteremben jártam. Nem álmomban, hanem a valóságban. Méghozzá Debrecenben, 5 napnyi hideg szendvics, langyos virsli és űrkaja után tértem be (Erdélyben voltunk). Nemcsak néztem, hogy esznek, hanem két év után én is ettem. Földöntúli és leírhatatlan élmény volt, a szavak reménytelenül szegényes eszközök arra, hogy megragadható legyen. Azt hiszem ilyen élményben lehet része annak, aki egy lakatlan szigetről visszacsöppen a civilizációba …
A képzeletbeli (na jó, valós ) lista élén, melyben a számomra legjobban hiányolt ételeket veszem számba, előkelő helyen szerepel egy népszerű étel: a gyros.
Az, amit minden valamirevaló magyar városban, 5 km-es hatókörben kaphat az ember és bosszankodhat a kifolyó szósz miatt. Finom, laktató, olcsó(bb), könnyen be lehet dobni és számtalan variációban létezik. Ha egy kószáló egyetemistát leszólítanék egész biztos meg tudna nevezni egy …
Ezúttal Erdély, 5 nap.
2016 szeptember 16. Ezen a napon született meg a diagnózis. Már kétéves, gyorsan -nő.
Egy új élet kezdete. A régit eltörölte egy bővített mondat. Új törvények, új emberek, új helyzetek, friss festék mindenen. A második évfordulónak azonban már más íze van.
Az első, 2017 szeptembere egy keret volt. Keretet adott annak, ami vár rám. Akkortájt az évszakoknak meg volt a maga vesztesége, rácsodálkozása. Az első 12 hónap egyben egy nagy …
Egy nehéz helyzet, mint például a betegség nem csak az egyénre, hanem a környezetére is kihat. A kívülről érkező reakciók olyanok, mint a mindenízű drazsé a Harry Potterben: sosem lehet tudni, hogy éppen mire számíthatsz a következő alkalommal. Mindenki keresi azt, mi lehet a “helyes” hozzáállás, mit kellene mondani.
Egyetlen, helyes hozzáállás valójában nem létezik. Az emberi kapcsolat nem egy matek példa, aminek van egy …
