Szokások, mind rajzok a homokban. Nap, mint nap újra kell írni őket, különben elhalványulnak, elmossa az idő. Néha annyira élesen beleívódnak, hogy sok energiát igényel változtatni rajtuk.

Aztán néha jön egy cunami és elmos mindent.

A diagnózis elsöpörte az étkezéssel kapcsolatos szokásaimat. 26 év alatt beépült rutinokat - mindössze egyetlen pillanat alatt. 

Mit jelent ez? Állandó kontrollt egy alapszükséglet felett. Azóta ellenőrizni …

Azt mondják semmi sem fekete vagy fehér. Minden rosszban van valami jó és fordítva. Sokszor csak utólag látszik, hogy egy váratlan pillanat a későbbiekben milyen lehetőségeket és irányokat tartogathat. Így van ez a gluténérzékenységgel is. A közhelyeknek van igazságtartalmuk: mindennek két oldala van.

Elveszítettem az evést, mint hétköznapi, természetes, spontán tevékenységet és örömforrást. Az étkezéshez kihívás, folyamatos …

Kakaós csiga? Pogácsa? Ropi? Sör? Mennyi átlagos dolog, ami azonban nem mindenkinek átlagos. Melyik fog hiányozni, ha nem eheted őket? Melyik az, aminek elég erős az emléke ahhoz, hogy addig kutass, amíg gluténmentes változatban is rekonstruálhatod? Nem lehet tudni csupán akkor, ha elveszíted.

A diéta nem csak fogásokat iktat ki, hanem megszokott élethelyzeteket is. Egy nyári balatoni lángos, egy szaloncukor karácsonykor vendégségben, a …

Nehéz, ha nem lehetetlen átadni azt, amikor valamilyen életmódváltással járó, egész életre szóló diagnózissal hagyja el valaki a kórházat. Én mégis formába öntöttem a sajátomat:

Képzeld el, hogy egyik pillanatról a másikra egy idegen országba kerülsz. Olyan helyre, ahova soha nem terveztél menni és hirtelen, egy szempillantás alatt jutottál oda, kényszerűségből. Minden ismeretlen és nem találsz semmilyen stabil pontot.

Nincsenek meg …

Nincs internet, külső és belső zaj, csak én és az alapanyagok.

A konyhában lenni olyan, mint a saját autóban. Rám van állítva, tudom mi hol van, ismerem minden porcikáját. Biztonságot ad.

Néhány órára kiléphetek a hétköznapokból és visszatérhetek egy időtlen állapotba: a jelenbe.

A főzés egy irányított káosz. Eszközök, hozzávalók szanaszét. Száll a gluténmentes liszt és folyik az olaj.

Az első időkben döcögősen megy a főzés, most már a …

Először is: gratulálok! Ez azt bizonyítja, hogy van empátiád. A gluténérzékenyek is szeretnek enni. A többség azonban úgy tekint az étrendemre, mintha ezt önként, kedvtelésből csinálnám. Attól, hogy igyekszem a legjobbat kihozni belőle, még kényszerből csinálom. Eszem ágában sem lenne magamtól így étkezni.

Az egészséges ember nem ehet ciánt, a gluténérzékeny nem ehet glutént.

A szigorú diétát nem lehet megtanulni, csak megélni. Ahogy …

Sok helyről jön szembe ez a felszólítás: Légy pozitív! Önmagában nincs is ezzel semmi baj. Az érzelmek azonban változnak, ahogyan az időjárás. A nap sem süt állandóan és az érzelmeket sem lehet mindig vidámnak címkézni.

Ez a mondat kicsit olyan, mintha csak egy katalógusból akarnánk kiválasztani egy-egy kívánatos darabot. Mintha a gyerekből csak a mosolyt kérnénk, a pelenkát viszont nem.

Az érzések jönnek-mennek, hozzátartoznak az …

Nemrég voltam egy nem olyan régen nyitott, “trendi” helyen. Egy családtagom kérésére mentem, mert ajándékutalványt szeretett volna vetetni velem az ismerősének.

Történetesen egy étterem, pontosabban kávézó volt a történet helyszíne. A lényeg, hogy ételt is felszolgálnak.

Olvastam, hogy kínálnak gluténmentes kenyeret a reggelihez, ezért rákérdeztem a személyzetnél. Csak úgy kíváncsiságból. Nem akartam fogyasztani, de esélyt …

A hazai (és részben a külföldi) egészségügy valamennyi szegletét volt “szerencsém” megtapasztalni a cöliákia tünetei által. Feküdtem fővárosi oktatókórházban, megyei centrumintézményben, jártam kisváros és regionális központ sürgősségijén. Magánklinikán, reptéri kórházban, háziorvosi rendeléseken, szakrendeléseken, tábori körülmények közt a tajgán, román kórház gyerekosztályán. Magánorvosnál, kórházigazgató professzornál, …