Morbid hozománya a világjárványnak, hogy nem érzem magam annyira egyedül, hiszen már nem csak engem kötnek korlátok. Korábban felsoroltam néhány párhuzamot a cöliákia és a járvány között, de a fejemben tovább gyűlnek, torlódnak a hasonlóságok.
Mindenesetre lenyűgöz a lépték. Most egyszerre milliárdnyi ember vagy talán mindenki a Földön(?!) tapasztalja a vírushelyzetet. Közel hoz az esemény, ami egyben a távolságtartással szétválaszt. …
Egy krónikus állapot krónikus megoldásokat igényel.
Speciális főzés mindig - sokféleképpen.
Boldogan és szomorúan.
Izgatottan és lelassultan.
Gyorsan időre. Kényelmesen ráérve.
Otthon nyugodtan. Máshol idegesen.
Hétköznap és hétvégén.
Csendben és beszélgetve.
Egyedül. Ritkán másokkal.
Koncentráltan. Máskor zenét hallgatva, telefonálva, skypeolva, facebookozva.
Halkan. Hangosan, a sütőajtót csapkodva.
Nyáron, 40 fokban. Télen, mikor …
Mindenki csak a saját szemszögéből látja, értelmezi az eseményeket. Így van ez most is a koronavírus idején. Számtalan korábbi személyes tapasztalat, élmény bukkanhat fel. A járvány az élet minden területét érinti, tehát ezerféle kapcsolódási pont lehet. Egzisztenciális félelmek, emberi kapcsolatok, bezártság, egykori hibák, tévedések, élethelyzettől függően minden szembejöhet. A médiában gyakran lehet találkozni egyfajta háborús vagy …
3 év után megettem egy Chio chips-et álmomban.
Eddig álmomban mindig gluténérzékeny voltam a diagnózis óta. Ott is ugyanúgy címkét olvastam, mint a valóságban, sőt rendszeresen visszatérő rémálmom az első évből, hogy megeszek valamit és csak utána jövök rá, hogy gluténos, de már nem tudok mit tenni.
Most viszont volt egy nagy változás: itt sem felejtettem el ezt a tényt, “csupán” nem érdekelt. A Chio chips pedig nem …
Az étel sokkal több, mint kalória. A ruha sokkal több, mint testfedés.
Látszólag mindennapi dolgok: étkezni és öltözködni - de mégis.
Az étel kifejez, összeköt. Ahol emberek vannak, oda előbb utóbb étel is kerül.
A szabályozott diétánál nem a megszokott ételek hiánya a legfeltűnőbb, hanem azé az életé, ami köré szerveződik és hirtelen eltűnik.
A közös étkezés hiánya - esküvőn, utazáskor, nyaraláskor, ünnepek alkalmával.
Macera lesz …
A következő történet egy abszurd diétahibáról szól.
Ha véletlenül glutén kerül a szervezetembe rendszerint utazok, másokra hallgatok , esetleg bízom a terméken szereplő címke leírásában. A legtöbb esetben csak későn tudom meg, hogy hibáztam a diétában. Ritkán, évente néhányszor kerülök olyan helyzetbe, ahol nem csak a következményeket érzem, hanem magával a hibával is szembesülök. Most ez történt.
A helyszín egy pécsi szórakozóhely, …
A hasonszőrűeket tömörítő csoportban rendszerint egy-egy településsel kapcsolatban érdeklődnek a gluténmentes kínálattal kapcsolatban és mivel Pécs egy hazai viszonylatban népszerű, vidéki nagyváros, gyakran merül fel hol és mit lehet enni a városban. Egy ilyen kérdésre válaszoltam nemrég, amikor nem várt meglepetés érkezett. Na jó, nagyon is várt, csak nem reménykedtem benne.
A válaszok szerint az ajánlások közül kihagytam egy pécsi …
A szelfik, álhírek, influenszerek és kommentek gyűjtőhelye (is) a közösségi média. Egy olyan online tér, amely számtalan módon könnyítheti meg egy krónikus betegség menedzselését, ugyanakkor árnyoldalaktól sem mentes.
Kezdjük a jó dolgokkal. A gluténérzékenység olyan életmódot igényel, ahol folyamatosan naprakész információkkal kell rendelkezni. Függetlenül bármilyen helytől, időtől vagy élethelyzettől. Nem elég megtanulni egy cég …
A minap hallgattam egy interjút, melyben megkérdeztek egy ismert írót, hogyan tudott megkűzdeni a betegségével. A riporter hallhatóan nem igazán tudott mit kezdeni a válasszal, melyben kifejtette, hogy nem engedhette meg azt a luxust, hogy kiboruljon, gondolkodjon, reflektáljon arra, hogy mi történik vele. Csinálni kellett, amit mondtak az orvosok - a gyógyulásért.
Szerintem rátapintott valami egyetemes dologra. Nézzük a természetet és …
A következő történet jól illusztrálja sokszor mennyire banális dolgokon múlik egy-egy diétahiba.
A történet szereplői: egy ünnep, amikor mindenki eszik (zabál) és annak klasszikus kelléke a szaloncukor. Az átlagember, aki már hallott a gluténérzékenységről. Az internetes celebektől/a szomszédtól/egy olyan háziorvostól, aki kinőhető gyermekbetegségnek tartja a cöliákiát. Valamint én és a figyelmetlenségem. A banánhéj, amin végül …
