A receptek olyanok, mint a népmesék. Legtöbbször nem ismerni az eredeti szerzőjüket és folyton emberek között keringenek. Aki pedig továbbadja, alakít rajta. Néhol hozzátesz, máshol elvesz, ízlése szerint.

Valamennyi receptnek ez az útja. A múlt ködéből tartanak a jövőbe és közben mi tartjuk őket életben.

Most három példánya következik. Mindegyik valamilyen kísérő: savanyúság vagy saláta. Egyikre egy könyvesbolti szakácskönyv oldalain találtam rá. A másikat rokonomtól kaptam egy telefonos üzenetben. A harmadik forrására már nem is emlékszem, családi emlékek, internetes források keveréke.

Elkészítési idő szerint, a leggyorsabbtól kezdve a bonyolultabbak felé haladva mutatom be őket.

1. Kapros-joghurtos lime-os uborkasaláta

Az uborkasaláta gyerekkorom egyik meghatározó körete. Jellemzően apukám készítette, cukorral és ecettel. Csirkecombhoz, egyéb húsos ételekhez könnyű, (főleg nyáron) frissítő kísérő. Az eredeti receptet kissé átalakítottam, így joghurtos változatban kerül asztalra.

Elkészítése: Megmosok egy egész kígyóuborkát, aztán meghámozom és legyalulom - mandolint használok, 1-2 mm vastagságú karikákat készítek, ízlés szerint lehet variálni. Besózom és legalább egy órát hagyom állni, levet ereszteni. Akár egész éjszakára is bent lehet hagyni a hűtőben. Aztán kézzel kifacsarom és belehelyezem a közben elkészített joghurtos öntetbe. Ezt úgy készítem el, hogy felaprítom a fokhagymát és kaprot majd összekeverem a joghurttal és pár csepp lime-ot facsarok rá. A kaprot nem szárított, hanem friss fűszerből készítem, úgy sokkal finomabb. A zöldségestől vagy a helyi piacról szerzem be, szupermarketekben elvétve található.

Hozzávalók:

1 kigyóuborka

Joghurt - 250 g

Kis csokor friss kapor

1 nagy gerezd fokhagyma

Pár csepp lime

Só, bors

2. “KFC” amerikai káposztasaláta

Ez a káposztasaláta hagyományosan hamburgerek mellé készül, már kicsit hosszabb időt igényel, de megéri a fáradozást.

Elkészítése: A fejes káposztát nagy lyukú reszelőn lereszeljük vagy gyalun szeleteljük. Ha egyik sincs otthon, akkor késsel vékony csíkokra vágjuk (én a gyalut részesítem előnyben). A sárgarépákhoz ellenben kis lyukú reszelőt használunk. A hagymát vékony karikákra szeljük fel (vagy gyaluljuk le).

Ezután a káposztát sózzuk be majd forgassuk össze a sárgarépával. Miközben várjuk, hogy levet eresszen a zöldség, készítsük el a másik részét.

Keverjük össze az olajat, cukrot és a szeletelt hagymát. Adjuk hozzá a tárkonyecetet, tejfölt és majonézt. Ha előbbi nincs otthon, akkor lehet borecetet is használni, én elzarándokoltam érte (Herba házban lehet kapni) és nem bántam meg.

Ha eltelt körülbelül egy óra, kicsavarhatom a répás káposztát majd ráöntöm a kikevert hagymás öntetet. Annyi kell rá, hogy teljesen ellepje. Ha még kikandikál néhány káposztaszelet majonézzel és tejföllel lehet pótolni.

Helyezzük légmentesen záródó dobozba vagy egyszerűen fedjük le és rakjuk be egy éjszakára a hűtőbe. Így összeérnek az ízek és másnap már fogyaszthatjuk is száraz húsok mellé, hamburgerhez vagy akár csak magában.

Hozzávalók:

1 kis fej káposzta

2 közepes méretű sárgarépa

1 kis fej lilahagyma

4 teáskanál tárkonyecet

20 evőkanál majonéz

4 evőkanál napraforgó vagy olívaolaj

2 evőkanál tejföl

5-10 dkg cukor

Só ízlés szerint

3. Fermentált csalamádé

A fermentálás nem más, mint sóval való tartósítás, erjesztés, mely során tejsavbaktériumok képződnek, ők végzik el a munkát. Magyarországon a technika nagykövete Király Ágnes, blogja és könyvei profin mutatják be magát a folyamatot és számtalan recept közül lehet válogatni.

Káposztasavanyítással kezdtem pár éve, idén pedig kipróbáltam a fermentált csalamádét, íme a receptje.

Elkészítése: Először is szükség lesz tiszta, kiforralt nagyobb befőttesüvegekre (a receptben megadott adagok négy üvegbe fértek bele). Sóra, amiben nincs jód és semmilyen mesterséges adalékot nem tartalmaz. Parajdi só, kóser só megfelelő választás.

Alaposan megmosom, majd legyalulom a zöldségeket: a fejes káposztát, fürtös (kovászolni való) uborkát, sárgarépát, lilahagymát és a paprikákat is. Utóbbiakat lehet szeletelni, de ebben az esetben figyelni kell arra, hogy vékonyra vágjuk őket.

Összekeverem egy nagy tálban őket, majd lemérem a tömegüket házi mérlegen. A kapott értéknek kiszámolom a 2 %-át (vagyis beszorzom 0,002-vel) és megkapom azt, hogy mennyi sót kell használnom. Besózom, majd állni hagyom legalább 3 órát szoba-hőmérsékleten. Kerüljük a tűző napot.

Ezután az üvegek aljára egész bors szemeket rakok (lehet még pluszban variálni borókabogyóval, kaporral vagy éppen babérlevéllel). Majd elkezdem megtölteni az üvegeket. Fontos, hogy kézzel mindig lenyomom a zöldséget, ami az üvegbe kerül, semmiképpen se maradjon levegő. Az is fontos, hogy a visszamaradó lé teljesen elfedje a csalamádét.

A tetejét légmentesen lezárom, előtte akár a megmaradt nagyobb, káposztalevelet felhasználva leszorítom az üveg tartalmát. Száraz, sötét helyre elrakom (a hűtő nem jó, mert az megállítja a folyamatot) és várok körülbelül 2-3 hetet. Az első napokban a nagy nyomás miatt reggelente ránézek és ha szükséges sziszegtetem az üveget (egy pár másodpercre kinyitom a fedelét). Érdemes valamilyen tényért rakni alá, mert folyhat. Ha esetleg sok lé lekerül róla az első napokban 2 %-os sóoldattal pótolom. Utána már nem érdemes.

Miután elröppent az a néhány hét és kóstolás után elégedetten dőlök hátra, kis üvegekbe pakolom a csalamádét és hűtőbe rakom. Lehűtve igazán finom, érdemes megvárni azt is, mielőtt a család elé kerül.

Hozzávalók:

700 g fejes káposzta

700 g fürtős uborka

250 g lilahagyma

160 g sárgarépa

2500 g kápia paprika

500 gramm TV-paprika

2 % só

Fűszerek ízlés szerint (borókabogyó, kapor, babérlevél)

Last modified on 2023-02-04