Még a húszas éveimben, egyetemi ismerősökkel jártam Izraelben. Azért esett rá a választás, mert olcsó, fapados járatot találtunk Eliatba. Különleges ország volt, olyan, amilyet addig még nem tapasztaltam. Egy érdekes egyveleg, csipetnyi Európa a Közel-Keleten. Más klíma, színek, hangulat. Volt benne valami, ami a többi, általam meglátogatott helyből hiányzott. Nem az ellenőrzőkapus bevásárlóközpontok tették vagy az ultraortodoxok öltözéke. A levegőben érződött, ahogyan az emberek egymással viselkedtek. Valahogy közelebbinek tetszett az elmúlás, de az élet szeretete is, a sok-sok ország lenyomata, hiszen mindenki jött valahonnan. Az első estén légiriadó hangja csapta meg fülünket, majd szokatlan morajlások hallatszottak. Utólag, a hírekből derült ki, hogy rakétákat lőttek ki Egyiptomból a városra. A többiek először mentőnek hitték, de mivel a dunaújvárosi Vasmű közelében nőttem fel, ahol időnként próba gyanánt bekapcsolták a szirénákat, ezért én felismertem a riadót.

Ezek az emlékek jutottam eszembe, miközben az Apeirogon című könyvet olvastam. Colum McCann 2020-as regényének igaz történet adja az alapját. Egy izraeli és egy palesztin apa, akikben közös, hogy mindketten a másik fél fegyverei által veszítették el lányaikat. A Szülők Köre civil szervezet tagjaként beutazzák az egész világot, hogy elmeséljék történetüket. Együtt hirdetik a megbékélést azok, akik a legtöbbet veszítették.

A könyv 1001 rövid írásból, töredékből áll össze, utalva az ezeregy éjszaka meséire, miközben mindenféle oldalról körbejárja a két apa és lányaik történetét, az események részleteit. A töredékekben ugyanakkor, mint egy végtelen gombolyagban, megjelenik mindenféle egyéb. A madarak vonulása, egy híres kötéltáncos mutatványa, matematika, holokauszt, Picasso békegalambja, fegyvertörténet, felfedezők, a világ leglassabban lejátszott zeneműve, kereszténység, iszlám, falak, gyász, a Holt-tenger, Jordán-folyó, még egy magyar város is.

A valóság tükörcserepei keverednek a fikcióval, ahol minden mindennel összekapcsolódik, ami kiad a címben is szereplő apeirogont vagyis egy “megszámlálható végtelen oldallal rendelkező síkidomot”. Ahogyan a látszólag egymástól néhol független írások összekapcsolódnak meghökkentenek vagy hosszú sóhajtást váltanak ki.

Ez a regény olyan, mint az ország, ahol jártam: nem hasonlít semmi korábban tapasztalthoz. Egyszerre könnyű olvasni, hiszen a rövid írások miatt gyorsan peregnek a lapok, ugyanakkor nehéz, mert súlya van a betűknek. A könyv nem ítél, csak leír, vegyít, gombolyít. Érdemes nekikezdeni, megismerni egy világot, mi több, világokat és ezt a sajátos szerkesztésű regényt.

Apeirogon. Colum Mccann, Jelenkor Kiadó, 524 oldal, 2021

Last modified on 2023-03-10