Minden kapcsolat alakít az emberen, leginkább a közeli viszonyok. Bizonyos dolgokat lekoptatnak, másokat hozzátesznek - benyomnak és kiemelnek. Mi történik amikor a gluténmentes diétával tarkított élethez egy olyan személy csatlakozik, aki nem cöliákiás? Milyen együtt élni valakivel, aki tanulja a lépéseim? Más szemében látni, más szemmel nézni a napjaimra.
Egy kapcsolat sok dolgot megvilágít, illetve más fényben láttat. A cöliákiában …
Utak. Ha visszafelé nézünk szélesek és folytonosak, a lábunk előtt viszont csak halvány csapások látszanak. A jelenben mi tapossuk ki azokat. Napról napra. Korábbi tapasztalataink útjelzők, mellettünk társaink haladnak. Együtt, mégis külön. Néha egy szakaszon közösen. Van akivel néhány percig, mással egy életen át. S alkalmanként, mikor feljutunk egy magaslatra, megállunk és visszanézünk. Ott megcsap a látvány, szembesülünk milyen …
Naponta sétálok a Botanikus kertben. Ilyenkor mintha fürdőznék: lubickolok a zöldben. A természet felfrissít és megtisztít. Átmos és inspirál. Megfigyeltem tavasszal, napos időben, mikor virágillatú a levegő egész sokan jönnek fel. Valójában minden évszakban van valami szép a kertben. Télen például a magyal, ősszel néhány rózsa virágzik. Talán az életkorral is ez a helyzet: egyes szakaszokban más-más szépségek, értékek bukkannak fel. …
Az utóbbi időben azon gondolkoztam, hogy miért is írom ezt a blogot? Érdemes-e megosztani a cöliákiás tapasztalatokat? Hiszen az élet sokkal nagyobb, itt meg egyetlen elemét emelem ki és arra koncentrálok, amikor pedig annyi érdekes dolog van: feladatok, történések. Talán ennek a gondolatnak a hatására az elmúlt időszakban igyekszem más témákat is becsempészni a posztok közé.
Sok minden jár a fejemben. Főleg, ha egyedül vagyok, van …
A betegségnek van egy íve, mint egy történetnek. Bevezetés, tárgyalás és befejezés, köszönetnyilvánítás. Legalábbis így szeretném látni.
A diagnózis utáni első félévben erősen foglalkoztatott a kérdés: mi van, amikor nincs vége? Ha azt kapom, hogy valami életre szól? Hogyan lehet ezt felfogni? Nem intellektuálisan, hanem ténylegesen, az életben. Túl nagy állítás, amit nem tudott átölelni sem az agyam, sem a szívem. Mi történik akkor, …
Ahogy az élet, úgy ez a blog sem csak a cöliákia körül forog. Az írásokban ezért más témák is helyet kapnak, melyeket az “…és az életről” kezdetű posztok jelölnek.
Hol lakik a karácsony?
A boltok polcain vagy a csengettyűszóban? A halászlében, s a templomban? A reklámok hadában vagy a szaloncukorban? A messzeringó gyermekkorban, mikor az angyalka mindig pont akkor kopogtat, amikor sétálni megyünk? A fagyos …
Viszem a tortát át a városon. Viszem a diétát át az életen.
Szülinapom van, kezemben egy gluténmentes tortával gyalogolok hazafelé a cukrászdából. Közben azon gondolkodom, hogy ez a helyzet a gluténmentes diéta tökéletes metafórája. Egyetlen rossz mozdulat és nincs torta, nincs egészség.
Hiába nem ejtem el, ez a tény a jövőre nézve semmit sem jelent. Minden pillanat újból megszüli a feladatot s én folyamatosan elölről, a nulláról …
Rohamszerűen érkezik egy rég nem látott vendég: a rosszullét. Az egészség elhomályosítja ezt a másik dimenziót, amikor a tudat beszűkül a fájdalomtól és csak egyet akar: legyen vége! Ismét elért a diétahiba…vagy nem. Kinek van kedve, energiája visszakeresni mi lehetett a baj? Most csak a túlélés lebeg a csukott szemhéj mögött. Aztán mégis jönnek a kérdések: Vajon nem lehet-e inkább valami más? Gyomorrontás, vírus, stressz? …
Ahogy az élet, úgy ez a blog sem csak a cöliákia körül forog. Az írásokban ezért más témák is helyet kapnak, melyeket az “…és az életről” kezdetű posztok jelölnek.
Szeretek önéletrajzi könyvet olvasni, mert így megismerhetem egy különleges ember gondolkodását. Olyanokét, akik magasra jutottak. Azt tapasztaltam a lapokon, hogy minél feljebb jut valaki annál jobban egyedül van. Távol a tömegtől. Legyen akármilyen …
Életemben először új, teljesen gluténmentes konyhában főzök. Megváltozott a mindennapi ételkészítés tere. A régi, ismerős, belakott, bejáratott hely, melyben megannyi emlék lakik a múlté. A régi konyhám mindig különleges marad, hiszen ott tanultam meg főzni.
Számomra az ételkészítésben elsősorban a funkcionalitás dominál, tehát napi célt szolgál. Ha van időm szeretek kísérletezni, finom életeket főzni, de mégis inkább munkaként …
