Naponta sétálok a Botanikus kertben. Ilyenkor mintha fürdőznék: lubickolok a zöldben. A természet felfrissít és megtisztít. Átmos és inspirál. Megfigyeltem tavasszal, napos időben, mikor virágillatú a levegő egész sokan jönnek fel. Valójában minden évszakban van valami szép a kertben. Télen például a magyal, ősszel néhány rózsa virágzik. Talán az életkorral is ez a helyzet: egyes szakaszokban más-más szépségek, értékek bukkannak fel. …
...és az életről: A kert tanításai
Számvetés a blogírásról
Az utóbbi időben azon gondolkoztam, hogy miért is írom ezt a blogot? Érdemes-e megosztani a cöliákiás tapasztalatokat? Hiszen az élet sokkal nagyobb, itt meg egyetlen elemét emelem ki és arra koncentrálok, amikor pedig annyi érdekes dolog van: feladatok, történések. Talán ennek a gondolatnak a hatására az elmúlt időszakban igyekszem más témákat is becsempészni a posztok közé.
Sok minden jár a fejemben. Főleg, ha egyedül vagyok, van …
Történetek
A betegségnek van egy íve, mint egy történetnek. Bevezetés, tárgyalás és befejezés, köszönetnyilvánítás. Legalábbis így szeretném látni.
A diagnózis utáni első félévben erősen foglalkoztatott a kérdés: mi van, amikor nincs vége? Ha azt kapom, hogy valami életre szól? Hogyan lehet ezt felfogni? Nem intellektuálisan, hanem ténylegesen, az életben. Túl nagy állítás, amit nem tudott átölelni sem az agyam, sem a szívem. Mi történik akkor, …
...és az életről: Hol lakik a karácsony?
Ahogy az élet, úgy ez a blog sem csak a cöliákia körül forog. Az írásokban ezért más témák is helyet kapnak, melyeket az “…és az életről” kezdetű posztok jelölnek.
Hol lakik a karácsony?
A boltok polcain vagy a csengettyűszóban? A halászlében, s a templomban? A reklámok hadában vagy a szaloncukorban? A messzeringó gyermekkorban, mikor az angyalka mindig pont akkor kopogtat, amikor sétálni megyünk? A fagyos …
Viszem a tortát
Viszem a tortát át a városon. Viszem a diétát át az életen.
Szülinapom van, kezemben egy gluténmentes tortával gyalogolok hazafelé a cukrászdából. Közben azon gondolkodom, hogy ez a helyzet a gluténmentes diéta tökéletes metafórája. Egyetlen rossz mozdulat és nincs torta, nincs egészség.
Hiába nem ejtem el, ez a tény a jövőre nézve semmit sem jelent. Minden pillanat újból megszüli a feladatot s én folyamatosan elölről, a nulláról …
Rosszullét
Rohamszerűen érkezik egy rég nem látott vendég: a rosszullét. Az egészség elhomályosítja ezt a másik dimenziót, amikor a tudat beszűkül a fájdalomtól és csak egyet akar: legyen vége! Ismét elért a diétahiba…vagy nem. Kinek van kedve, energiája visszakeresni mi lehetett a baj? Most csak a túlélés lebeg a csukott szemhéj mögött. Aztán mégis jönnek a kérdések: Vajon nem lehet-e inkább valami más? Gyomorrontás, vírus, stressz? …
...és az életről: Magaslatok
Ahogy az élet, úgy ez a blog sem csak a cöliákia körül forog. Az írásokban ezért más témák is helyet kapnak, melyeket az “…és az életről” kezdetű posztok jelölnek.
Szeretek önéletrajzi könyvet olvasni, mert így megismerhetem egy különleges ember gondolkodását. Olyanokét, akik magasra jutottak. Azt tapasztaltam a lapokon, hogy minél feljebb jut valaki annál jobban egyedül van. Távol a tömegtől. Legyen akármilyen …
Új konyha
Életemben először új, teljesen gluténmentes konyhában főzök. Megváltozott a mindennapi ételkészítés tere. A régi, ismerős, belakott, bejáratott hely, melyben megannyi emlék lakik a múlté. A régi konyhám mindig különleges marad, hiszen ott tanultam meg főzni.
Számomra az ételkészítésben elsősorban a funkcionalitás dominál, tehát napi célt szolgál. Ha van időm szeretek kísérletezni, finom életeket főzni, de mégis inkább munkaként …
A kertészkedés, mint az egészség metafórája
Az egészség megőrzése leginkább a kertészkedéshez hasonlatos. A szép környezet a rendszeres munka és folyamatos odafigyelés eredménye. Nem mindegy hát, ki mit öntöz figyelmével: a gazokat vagy a virágokat. A kert kellékei a gondolatok, cselekedetek, szokások, emberi kapcsolatok. Minden élő és élettelen dolog a Föld színén.
Többségünk számára kertünk jelentősége csupán akkor tudatosul, mikor gazok zavarják a kilátást. Valamiért …
Olimpiaforduló
Hallgattam régebben egy riportot, amiben rabok mesélték, hogy olimpiákban mérik a bent töltött időt. Négy éves ciklusokban gondolkodnak: 12 évnyi börtönbüntetés az három olimpia. Talán ez szükséges a beláthatatlan távokhoz.
Nekem most jön az első olimpiafordulóm, hiszen eltelt négy év a diagnózis óta. Közvetlenül a 2016-os riói olimpia után kaptam, tehát stimmel a hasonlat. Persze 2020-ban nem lesz Tokió, érdekes időket élünk.
Egy …