Az élet peremvidékein, a születés és halál közelében megváltoznak a fények és széttöredeznek világunk körvonalai. Az első belégzéssel felbukkan a horizont felett a napkorong és az utolsó kilégzéssel lebukik az ismert látóhatár mögé.
Az élet folytonosan kitágul és visszahúzódik, ahogyan a mellkas, születés és elmúlás örökös táncát járja. Újra és újra, az utolsó kilégzés főpróbáján veszünk részt és felidézzük az első lélegzet emlékét. A …