Kilenc év után…

…nincs kedvem a főzéshez.

…nehezek az emberek. Leginkább a szemellenzős, túlzottan segíteni vágyók, akiket nem béklyóz holmi tudás vagy tapasztalat súlya.

…a hibázás ott settenkedik a nyomomban és a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a glutén.

…nincs annál nagyobb győzelem, mint amikor beleharapok az általam elkészített ételbe és az finom. Alkotáson keresztül győzőm le a nehézséget. Ez a legtöbb, amit tehetek.

…ritka vendég a rosszullét, de mikor meglátogat, újra és újra két dolgot tapasztalok. A fájdalom kivet az egészségesek közül és egy párhuzamos világba taszít. Hiába vannak a közelemben, energiájuk elérhetetlen. A másik: a szenvedés beszűkít, ugyanakkor fogékonnyá tesz a szépre, a fényre. Nehézségben vágyódom a felemelő dolgok után.

…nem emlékszem a régi életemre, amikor az étel nem volt kérdés, feladat, bizonytalanság. Nem emlékszem vagy nem akar emlékezni az agyam. Így védekezik az ellen, hogy egyszer csak beleharapjak az előttem fekvő pogácsába, kiflibe, süteménybe. Ezek az ételek számomra nem léteznek, hiába vannak az orrom előtt. Az illatuk létezik, szagolgatom őket, a látványuk létezik, szemlélem őket, de az ízük, az ízük ki van törölve.

…a cöli a hétköznapok „betegsége”, ellentétben sok egyéb bajjal, amivel külön gyógyszerek, kórházi kezelés jár és kiszakít az időből. Az étrend a hétköznapokba van betonozva és az ünnepekbe, nyaralásba, utazásba. Azokban az időkben is velem van, amelyek a mindennapoktól távolabb vannak és mindenhol, elválaszthatatlanul összenőve az élettel.

...maró gyomorral bolyongok a benzinkúton, semmit sem találok, éhség kísér hazáig. Máskor királyi lakomaként habzsolom a gluténmentes kifőzde menüjét, mert habár tisztességes, de nem királyi, viszont van és többféle is, ez pedig a nincshez képest nagy magasság. Ugyanaz teremti a hiányt, mint ami a bőséget.

…halványabb a történet, amit a cöliákiáról mesélek magamnak. Kevesebb benne a dráma, több benne a hétköznap és unalom.

...akkor is lehet hibázni, ha ugyanazt a terméket veszem. Az összetevők a csomagoláshoz hasonlóan időnként változnak, ezért nem lehet megúszni a címkeolvasást. Nincs biztos igen vagy nem, mindkettő változhat.

...teljes spektrumban főzök: a palacsintától a szarvaspörköltig, a rántottától a vadasig bármit elkészítek.

…ha állandóan ezen gondolkodnék, sokkal nehezebb lenne az életem, de ha egyáltalán nem venném figyelembe a cöliákiát, azzal sem lenne könnyebb.

…olyan a diéta, mint egy teli kávéspohár, amit cipelek. Elég egyetlen rossz mozdulat és oda az egész. Örökös, frusztráló figyelem.

Ez az írás a diagnózis évfordulók alkalmából készülő poszt-sorozat része. Itt elérhetőek a második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik év utáni írások.

Last modified on 2025-09-08