Lélekvándorlás (vers)
Cseppből az élet,
élethez lélek.
Lélek kapcsolódik,
csend hangja szólít.
Lélek vándorlása,
forrásból pusztába.
Pusztában folyó,
örökösen áramló:
tettek és szavak,
közben az idő szalad.
Csermelyből patak nő,
gördül benne minden kő.
Zajlik az élet,
kopnak az élek.
Világ folyamai,
kavicsok szobrászai.
Lélek vize szívet tisztít
könnyel könnyebb a szív.
Mindenféle úszkál benne,
viszi magával lent a mélyben.
Végül belefut az óceánba,
véget ér a földi tánca.
Onnan a Nap magához szólítja,
majd visszahull a kiindulópontra.
Cseppjeiben ott rejlik a tenger emlékezete,
évezredeken átfolyó öröklét üzenete.
Last modified on 2024-09-23