Csalódottan teszem le a telefont egy újabb sikertelen hívás után. Nagy sóhaj tör elő belőlem, miközben körbehordozom tekintetem az otthonomon. A költözés ígérete nosztalgikus hangulatba repít, hiszen nem csak egy fizikai helytől búcsúzom majd, hanem múltam egy darabjától, emlékeitől. Micsoda logisztika lesz ezt a sok mindent, mint egy nagy legót, szétszedni, elszállítani, majd újból összerakni. Valahol máshol megteremteni az otthon láthatatlan, de mégis érezhető légkörét.
A lemenő nap sugarai vörösre festik a környezetet. A konyhában kávéfolt és kifröccsent olajcseppek nyomai. Tájsebek a falon. A nappaliban dobozok, papírhalmok és ruhakupacok, valamint tengernyi műanyag. A szoba közepén, házi oltár gyanánt képernyő, más világokra nyíló ablakok. A felszín alatt pedig az emberi szem számára láthatatlanul futó kábelek szövedékeiben áramló elektromosság. Mindig mozgásban, mint a nagy szélrendszerek, folyók vagy tengeráramlatok. Ha egy pillanatra is megállnának, az azonnal érezhető és roppant kellemetlen volna, mint egy áramszünet.
A felszínen idővel szemétté váló tárgyak mellett párhuzamosok és derékszögek fából és különböző megmunkált anyagból. Az erdőben azonban másfajta, rendetlen rend uralkodik. Ott minden kusza, de egyúttal harmonikus. Ezen a helyen a rend és a rendetlenség is emberi. Az igazi, melegséget sugárzó otthon mégis valahogy inkább az erdőre hasonlít.
A konyhában változatos tájak: vulkáni kúp, tengerpart és komor hegycsúcs képe fogad - hűtőmágnes-gyűjteményem darabjai. Bútorok és mindenféle, idővel és divathullámokkal változó formák vesznek körbe, melyekből úgy azonosíthatóak az egyes korszakok, ahogyan azt a geológusok teszik a kőzetrétegek tanulmányozása során. Távolabb sok apró lámpa izzik, fény és meleg jelöli ki világunk határait.
Ideje, hogy felhívjak egy újabb ingatlanost, mielőtt beköszönt az éjszaka. Ez az utolsó reményem. Az ismerősök nem tudtak segíteni, idegenekre pedig végképp nem számíthattam. Nem ért célt a temérdek felhívás, messzi üzenet. Ha bele is akadt egy tekintet, átsiklott rajta, mint csillagos égen a vándorló szem.
Rányomok a hívás gombra majd rövid várakozás után magabiztos bariton hang csendül.
- Megtalál-lak iroda, miben segíthetek?
- Jó estét! – köszöntöm. - Új otthont keresek, hosszútávra.
- Mik lennének a preferenciái?
- Stabil szerkezetű otthont szeretnénk, legyen rajta víz és gáz. Barátságos környéket keresünk, kellemes klímával és jó levegővel, közel a központhoz. Tágas otthont szeretnénk, de azért találjuk meg egymást.
- Hányan költöznének?
- Körülbelül nyolcmilliárdan.
- Rendben, kisállatot szeretnének hozni?
- Igen, állatokat, növényeket - teszem hozzá.
- Lássuk csak – gépelés hangja üti meg a fülem. - Nos, találtam egyet az Andromédában, ami ideálisnak tűnik.
- Nekünk az a rész kicsit kiesik, lehetne esetleg valahol a szomszédban?
- Tudok egy új helyet a Tejútban, de azt inkább baktériumközösségeknek szoktam ajánlani, mert ott elég mostohák a körülmények és tudja, ők kissé igénytelenek. Van még egy harmadik opció, de az csak rövid távra kiadó, mert a szomszéd elég robbanékony természet.
- Mi igazi otthont keresünk, olyat, ami nyugalmas, van időnk belakni és a saját ízlésünk szerint formálni.
Pillanatnyi csend, majd a sajnálat és szomorúság árnyalatai vegyülnek a kellemes hangszínbe.
- Sajnos, most ezek jöhetnek szóba. Várólistára teszem és értesítem, amint érkezik megfelelő ajánlat. Előfordulhat, hogy sokat kell várni. Az igényei…eléggé behatárolják a lehetőségeket. Esetleg érdemes lenne próbát tenni a kollégáimnál, nekik nagyobb adatbázisaik vannak komolyabb számolókapacitással, nem beszélve a részletes térképekről.
Csalódottan búcsúzom, ismét egy sikertelen kísérleten vagyok túl.
Körbenézek a szendergő városok fényein. Mellettem tea gőzölög, a paplan redői közt nagy felületek, mint északi zord vidékek hótakarói. Lassan sötétségbe borul a táj, az égen távoli szomszédok fénye gyúl. Otthonom ismerős látványa melengeti lelkemet.
Elhatározom, hogy holnap, mikor új nap ébred, rendrakásba fogok. Hiszen lassan be kell ismernem, hogy a közeljövőben nem fogunk költözni, ideje jobban vigyázni rá.
Last modified on 2024-01-20