A közhiedelem szerint hét év alatt kicserélődik az ember összes sejtje. A házasságokban a hetedik év kritikus időszak. A Szaturnusz hét év alatt tesz meg egy negyedciklust. A magyar népmesék és az őslakos amerikai indiánok történetei alapján a traumák hetedíziglen öröklődnek tovább az utódok generációiban.

Érzékelem a hetes szám misztikumát. Azt, hogy a hét év valahogy több, mint pusztán 365 nap hozzáadva a hatodikhoz. Az eltelt idő alatt mostanában érzem először, hogy néha akadozik a főzésem, elfogy a lendületem, a diéta szigorúságát nehezebb vinni. Lassan közelítek az évtizedhez, egyben távolodom attól a fiatal felnőttkortól, amikor a diagnózis ért. A 26 éves léttől, mikor még életem égboltja végtelennek tetszett.

Messze érzem magam attól a szeptemberi naptól és az utána következő egy évtől, amikor az újfajta életmód feladatai súlyos teherként nyomták a vállam. Úgy nézek akkori küszködő énemre, mint egy elfelejtett régi játékbabára, ami valahonnan előbukkan. Ismerős, de mégis régi korok emlékét őrzi. Megrendítő, hogy akkori érzéseim, gondolataim, amit igaznak véltem, mennyit alakultak, változtak.

A cöliákia már nem olyan kirívó, megmaradt, de mégis más. A hét évvel ezelőtti diagnózis olyan volt, mint egy természeti katasztrófa, ami először sokkoló, de aztán lassan elkezdődik a romok eltakarítása, megindul az újjáépítés. Aztán később jórészt már csak az évfordulós események, emléktáblák emlékeztetik a lakókat a történtekre. Mert az élet olyan, mint a Tour de France mezőny: mindig megy tovább.

A hétköznapok hétköznapivá teszik a nem hétköznapit. Ebben pedig nem csak az idő segít, de olyan megjelenő könnyebbségek is, mint a saját konyha, valamint az autó. Az egyik gondtalan főzést, a másik gördülékeny ételmozgatást biztosít. Egyszerűbb és praktikusabb megoldást a felmerülő helyzetekre. A cöliákia és minden más krónikus betegség valójában ennyi: olyan helyzetek összessége, amit másokhoz képest több idő és erőfeszítés megoldani. E mögött viszont az emberi lét ugyanaz.

A ma elém kerülő feladatot viszont nem érdeklik az évek, a hét év teljesítménye. Az, hogy ez idő alatt egyetlen egyszer sem csábultam el, ettem félre. Mindez itt és most lényegtelen. A cöliákia valójában egy zen-gyakorlat. Nincsen cél, amit el lehetne érni, a főzés-gyakorlata maga az út. Örökös kezdőként kell tartanom figyelmem a jelen pillanaton. Azt hiszem fontos ez a középút. Megtanulni azt, hogy annyit adjak, amennyit a betegség kér. Se többet, se kevesebbet. Sem monumentális identitást nem érdemes ácsolni belőle, sem pedig komolytalanul elbagatellizálni a helyzetet.

A cöli tapasztalata ugyanakkor erőteljesen kontextusfüggő. Az általa sokszor érezhető másság nem egyenletes. Egyes körülmények felnagyítják, mint az utazás vagy a társasági faggatózás. Máskor pedig, ha hetekig az otthoni konyhában tüsténkedem, a hétköznapok áramában elfelejtkezem róla. A feladatot nem csak a külső tér, de a lelkiállapotom is befolyásolja. Ha nincs bennem tágasság és nagyon beszűkült a gondolkodásom, akkor egy ártalmatlanabb helyzetet is nehezebbnek érzékelek.

A sok nemes erőfeszítés mellett ugyanakkor nem tagadhatom, hogy emiatt alkalmanként a cöliákia énközpontúvá tesz. Az állandó figyelem és döntéskényszer pedig fárasztó. A papíron előírt szigorú diéta sokszor találkozik a való élettel és válaszokat követel. Hiba-e, ha egy olyan ételt kóstolok meg, aminek a címkéjén nincs elég információ? Mi történik, ha kint hagytam a kenyeremet, ami mellett mások morzsázhattak? Amikor egy vegyes konyhás étteremben vagyok, elég-e az a két-három kérdésre szorítkozó interakció? Helyzetek, amelyekben újra és újra válaszokat kell adni. Függetlenül attól, hogy mióta tartom a diétát és mennyire veszik a távolba a diagnózis földrengésszerű sokkja.

Mert akármennyi idő is telik el, ha az összes sejtem kicserélődik, ha a Szaturnusz más fényszögben áll, miközben házasságok mennek tönkre és gyermekek kezdik meg az iskolát, nekem a feladat továbbra is ott marad: tartani a diétát.

Ez az írás a diagnózis évfordulók alkalmából készülő poszt-sorozat része. Itt elérhetőek a második, harmadik, negyedik ötödik és hatodik év utáni szövegek.

Last modified on 2023-09-16