Még a húszas éveimben, egyetemi ismerősökkel jártam Izraelben. Azért esett rá a választás, mert olcsó, fapados járatot találtunk Eliatba. Különleges ország volt, olyan, amilyet addig még nem tapasztaltam. Egy érdekes egyveleg, csipetnyi Európa a Közel-Keleten. Más klíma, színek, hangulat. Volt benne valami, ami a többi, általam meglátogatott helyből hiányzott. Nem az ellenőrzőkapus bevásárlóközpontok tették vagy az ultraortodoxok öltözéke. A levegőben érződött, ahogyan az emberek egymással viselkedtek. Valahogy közelebbinek tetszett az elmúlás, de az élet szeretete is, a sok-sok ország lenyomata, hiszen mindenki jött valahonnan. Az első estén légiriadó hangja csapta meg fülünket, majd szokatlan morajlások hallatszottak. Utólag, a hírekből derült ki, hogy rakétákat lőttek ki Egyiptomból a városra. A többiek először mentőnek hitték, de mivel a dunaújvárosi Vasmű közelében nőttem fel, ahol időnként próba gyanánt bekapcsolták a szirénákat, ezért egyből felismertem a riadót.

Ezek az emlékek jutottam eszembe, miközben az Apeirogon című könyvet olvastam. Colum McCann 2020-as regényének igaz történet adja az alapját. Egy izraeli és egy palesztin apa, akikben közös, hogy mindketten a másik fél fegyverei által veszítették el lányaikat. A Szülők Köre civil szervezet tagjaként beutazzák az egész világot, hogy elmeséljék történetüket. Együtt hirdetik a megbékélést azok, akik a legtöbbet veszítették.

A könyv 1001 rövid írásból, töredékből áll össze, utalva az ezeregy éjszaka meséire, miközben mindenféle oldalról körbejárja a két apa és lányaik történetét, az események részleteit. A töredékekben ugyanakkor, mint egy végtelen gombolyagban, megjelenik mindenféle egyéb. A madarak vonulása, egy híres kötéltáncos mutatványa, matematika, holokauszt, Picasso békegalambja, fegyvertörténet, felfedezők, a világ leglassabban lejátszott zeneműve, kereszténység, iszlám, falak, gyász, a Holt-tenger, Jordán-folyó, még egy magyar város is.

A valóság tükörcserepei keverednek a fikcióval, ahol minden mindennel összekapcsolódik, ami kiad a címben is szereplő apeirogont, egy “megszámlálható végtelen oldallal rendelkező síkidomot”. Ahogyan a látszólag egymástól néhol független írások összekapcsolódnak meghökkentenek, sóhajt váltanak ki.

Ez a regény olyan, mint az ország, ahol jártam: nem hasonlít semmi korábban tapasztalthoz. Egyszerre könnyű olvasni, hiszen a rövid írások miatt gyorsan peregnek a lapok, ugyanakkor nehéz, mert súlya van a betűknek. A könyv nem ítél, ítélkezik, csak leír, vegyít, gombolyít. Érdemes nekikezdeni, megismerni egy világot, világokat és egy sajátos szerkesztésű regényt.

Apeirogon. Colum Mccann, Jelenkor Kiadó, 524 oldal, 2021

Last modified on 2023-03-10