Számomra a cetlik olyanok, mint fának az évgyűrűk. Évek, hónapok, régmúlt idők lenyomatai. Információkat hordoznak a körülményekről: csapadékról, hőmérsékletről, erdőtüzekről. Kis papírjaim is tanúskodnak mindenféle változásról. Most az elmúlt hét évemmel szembesülök, miközben a régi albérletemben pakolok. Több ezer nap alatt keletkezett papírhalom tornyosul előttem az asztalon, polcokon és egyéb felületeken. Ahogy a barátomnak mondtam egyszer: nem vagyok rendetlen, csak nem szeretem az üres felületeket, mint ő. Így hát van dolgom bőven.

Lapokon jön szembe velem a múlt. Lefirkantott receptötletek, mindenféle gondolat, amiket a kezembe akadó papírcsonkokra vetettem a feledés szele elől. Jegyzetek a munkahelyi megbeszélésekről, cikktervek, francia kifejezések, találkozók dátumai. Sosem elfogyó listák, a napi feladatok végtelen halmaza. Mert mi az élet? Egy teendőkkel ellátott papírcetli a reggel és este közé beszorítva. Végső soron az leszel, mit egy nap teszel. Néhány tételből álló feladatlistából be tudom azonosítani a kort és évszakot. Ahogyan az évgyűrűk mesélnek a fák éveiről, úgy nekem a növények maradványai saját múltamról.

Mennyi lap, mely most a kukában landol! Idő, ami lepergett és csupán megsárgult, összegyűrt cetli őrzi lenyomatát. A pakolás olyan, mint bármilyen seb feltépése: rosszabb lesz, mielőtt javulna. Így kerülgetem az itt-ott különválogatott halmokat és buzgón szelektálom a fából lett papírosokat.

Oklevelek, jótállási jegyek, esküvői meghívók, bevásárlólisták, megbízási szerződések, elhalványult beszállókártyák, utasbiztosítás, kopott nyugták, várostérképek. Colosseum-belépő. Rengeteg cetli, amit könyvjelzőnek használtam és rengeteg könyvjelző, amit semmire. Képeslapok, a szándékosan emléknek tervezett papírlapok. Egyetemi brosúra, lejárt útlevél, koncertjegyek, egy régi fénykép önmagamról. Az első gluténmentes leírások, amikor még listákat írtam, hogy tudjam mit ehetek. Agyonmatricázott diákigazolvány, nyolc évnyi tanulmány és ingázás lenyomata. Kvízestek megoldásai. Egy név az ottani csapat környékéről, a vőlegényem neve.

Papírok, csak a papír kedvéért: nyelvvizsga-bizonyítvány, elsősegély-tanfolyam a jogosítványhoz. Aztán másfajta halmok, elismerések, amik viszont sosem fogják kifejezni azt, hogy mennyire szeretek egy-egy tevékenységet. Lap, amiért 10 évet dolgoztam és egy másik, ami sok év hasfájásait magyarázta meg. Számokból és latin szavakból álló évgyűrűk.

Mennyi eseményt, hangulatot idéz meg egy egyszerű papír! Elrontott miniszteri meghívó, amin már előre megelőlegezték a doktori fokozatot. Szamárfüles lap a felvételi követelményekről, a mostani munkahelyem első jele. Mások kézírásai, életem egykori szereplőinek tintanyoma.

Vajon mindezekből mit rakhat össze egy idegen? A kutató szem, akárcsak egy tudós a fákról, vajon felfedheti-e egy élet titkait? Arcok, nevek, dátumok csupán, ami nekem sok-sok emlék. Az élő növényből, fából készült cetli és rajta az élet…és mégis, azokon túl, a szívemben élő történetek.

Last modified on 2022-08-04