Lassú, örömteli, ijesztő, megrendítő - sokféleképpen tekinthetünk az élet kerekének forgására, amely állandó mozgásban van, akár a Föld. Az elmozdulás néha csak centiméterekben mérhető, a szem számára láthatatlanul - hasonlóan a kőzetlemezek vándorlásához. Máskor pedig a mélyben mocorgó átalakulás elsöprő erővel tör felszínre, látványos robbanással, ahogyan azt néhány tűzhányó teszi.

Változik a világ és benne a cöliákia. 2022 elején könnyebbnek érzem a diétát. Meglep a nyomás hiánya, a furcsa súlytalanság. Mint egy űrhajóst, aki eléri a világűr határát és körülötte lebegni kezdenek a tárgyak. Ezt nem csak magam tapasztalom, kívülről is visszajelzik. Például egy gluténmentes sütemény felett a közeli cukrászdában, ahová korábban be sem tettem a lábam. Már nem az identitásom központi része az étrend, inkább csendesen megbújik a háttérben.

Vajon meg lehet-e mérni a változásokat? Megnevezni és körülhatárolni, megfogni és kihalászni az élet folyamából, akárcsak egy kődarabot? Egyszer kifakadt mellettem egy doktorandusz: minél többet olvas a kutatási témájában, annál több lehetséges irányt lát. Hiszen, ahogy meghúzza a tudás fonalát, végtelen hosszúságúvá nyúlnak az összefüggések és hiányzik a biztos pont, amit megragadhatna. A doktori disszertációhoz pedig muszáj ösvényt vágni vagy inkább építeni. Ezért is, a kutatás közel áll a meséléshez. Adatokból, hivatkozásokból és hipotézisekből felépülő történet, melynek kötött struktúrája van.

Most én is ezt teszem: ösvényeket vágok amikor a diéta könnyebbségét méricskélem. Kísérletet teszek arra, hogy beazonosítsam, szavakkal rajzoljam körül azokat a változásokat, melyek ide vezettek. Íme:

(1) Távolodás a kihívást jelentő helyzetektől (világjárvány):

Ami látszólag halvány vonal, az valójában szakadéknyi különbség a 100 %-os diéta és a glutén-csökkentett étrend között. Esetemben a körülmények nem lehetnek indokok arra, hogy szünetet tartsak. Óhatatlanul jönnek olyan pillanatok, mikor kihívás megfelelni a szigorú szabályoknak. Ilyen az utazás, a vendégség vagy az éhség, amikor plusz erőfeszítések szükségesek. Készülni kell, utánajárni a közelben elérhető speciális éttermeknek, címkéket fürkészni. Mindez figyelem és fegyelem. A fenti események közül azonban sokat eltörölt az elmúlt két év világméretű eseménye. Lecsökkentek a személyes jelenléttel járó konferenciák, utazások, munkaebédek, születésnapozások, osztálytalálkozók, családi összejövetelek. Az étkezős alkalmak. Összement az a felület, ahol szembesülök azzal, hogy máshogyan eszem, eltérek a környezetemtől.

(2) Változó közeli környezet (akadálymentes konyha):

2020 októbere óta egy olyan konyhában főzhetek, ahol semmi más dolgom nincs, mint a főzés. Ez a természetes körülmény hosszú évekig nem adatott meg. A keresztszennyezést rengeteg idő és energia elkerülni egy olyan helyen, ahol gluténos ételek vannak. Részei szállnak és tapadnak. Most már nem kell figyelni állandóan a morzsákra, edényekre, fogantyúkra. Nyugodtabb, természetesebb a főzés.

(3) Távolodás a rosszullét tapasztalatától (a 2021-es év):

Szilveszterkor arról beszélgettünk a párommal, hogy ki mit tart az év legnagyobb teljesítményének. Sorra vettem a megugrott kihívásokat: nyelvvizsgaszerzés, a disszertáció leadása, vezetés, új dolgok kipróbálása. A barátom egyetlen dolgot emelt ki: nem volt diétahibám. Valóban, 2021-ben távolra került a hasmenés, fáradékonyság és kórház tapasztalata, így élhetek a hétköznapokban hétköznapi problémákkal, amelyek nem a fájdalommal és rosszulléttel kapcsolatosak. Az egészség birodalmában tartózkodom.

(4) Közeledő emberek (partner, barát):

Már nem kell 24 órás szolgálatban lennem saját magam számára. Van partnerem a főzésben. Együtt ötletelünk, kísérletezünk, eszünk. Egy szabálykövető programozóval élek, aki odafigyel a diétámra. Ennek az étkezésnek más az íze, mint mikor egyedül gondoskodtam a táplálkozásról. Édesebb. Az egyik közös élmény, a másik feladat. Azért is jelent sokat a társ, mert maga az étrend izoláló, kiszorít sok társasági helyzetből. Az egyetlen mód, ami igazán visszaadja az étkezés mélyebb, közösségi rétegeit az egy olyan közeli személy, aki a diétában is partner.

Mindemellett most már van cöliákiás ismerősöm is. Az elmúlt évek alatt sokféle emberrel került szóba az étkezésem és többen kerülték a glutént, de cölis eddig nem volt köztük. Mikor diétákról esett szó, reménykedve tettem fel a kérdést. “Te cöliákiás vagy?” A válaszból kiderült: nem találom az igazit. Aztán találkoztam egy gyógyszerész hallgatóval, aki ténylegesen diagnosztizált cölis. Egy nyelvet beszélünk. Értjük a ki nem mondott mondatokat is. Különbözünk, de ahogy beszélgetünk, látszik mennyi közös pont van az utunkban. Felszabadító, hogy más is megélte azokat a helyzeteket, amikről azt gondoltam, hogy csak velem estek meg. A közös tapasztalattal csökken a történetem súlya és már nem nyomja annyira a vállam.

(5) Az élet új rétegei (az eltelt évek történései):

Az idő folyama újabb és újabb rétegeket pakol arra a szeptemberi napra. Az újdonságból rutin, a mindennapok része lett. Az élet friss eseményei, kihívásai lecsiszolták az éles felületeket. Ez nem történt meg gyorsan, hanem inkább fokozatosan, ahogyan a folyó pakolja le a hordalékát. A diéta azért működik, mert működtetem. Nem szűnt meg, csak már nem takar ki minden mást előttem. Most az élet más, újabb rétegei vannak a felszínen. A feladat már nem idegen, a cöliákiás étrend egyfajta hatodik érzékké vált.

(6) Búcsúzás a távolivá váló élettől:

A távolodást sokféleképpen lehet mérni, többek között a szívvel is. Az érzékszerveknek más a tempója. Míg a szív cammog, az agy cikázik. Amíg nem fogadom el ezt a változást, addig tekinthetem átmenetinek. Sokáig ezt tettem. Bár mindent betartottam, de sosem fogtam fel, hogyan lehet egy pillanat alatt elveszíteni annyi ízt és ételt. A diétát tartani kellett az elejétől, így a sok feladat nem adott módot arra, hogy búcsút intsek, ez csak évek múlva érkezett el. Amikor utolért a szívem is.

Hat év, hat pont kiragadva az élet folyamából…de fontos-e egyáltalán fejtegetni a súly hiányát? Amúgy is, az ember lelke olyan, mint az óceán. Végtelen mélység rejtőzik benne. Az álmok, mint búvárok merülnek alá, de a felszínen kevés dolog van a szem előtt.

Mindenesetre a változások kereke nem pihen. Folyamatos mozgásban van, így a történetek is. Néhány átalakulás pedig, mint a vulkán söpör végig és beteríti a hétköznapok talaját. Csillagos eredmény, bombák a szomszédban.

Lassú, örömteli, ijesztő, megrendítő - sokfajta nézőpont, kép és történet vesz körül. Amíg csak forog a Föld, s rajta táncol az életünk.

Last modified on 2022-04-26