…és reggelek és ebédek. Időnként egy-egy étel slágerré válik nálam, amit aztán unásig főzök. Így járt a spárga, a csirkecomb, most a lazac van soron. Finom és laktató. Mindenféle alakban a tányérra kerül: füstölten a reggeli salátába, alkalmanként húspogácsaként a zsemle közé - jelenleg is egy lazacleves recepttel szemezek. Mégis, a leginkább steak formájában készítem vacsorára. Néhány hónap alatt kiforrott fogássá vált.

Régebben nem fogyasztottam lazacot, nem is nagyon lehetett hozzájutni. Ezt most bepótolom. Mondhatnánk rá, hogy drága, nézőpont kérdése: 30 dkg filét 1400 forintért kapok a halastól, ami - utánanéztem - egy doboz cigaretta ára. A láncdohányosok valójában mindennap elfüstölik ezt az összeget.

Ráadásul a hipermarketekben gyakran hozzá lehet jutni akciósan, mikor közelít a lejárati dátum. Sokáig én is onnan szereztem be, aztán egy séta alkalmával rátaláltam az albérlettől öt percre fekvő Halmánia nevű boltra, ahol gyönyörű szép lazacfilék pihennek a pultban. Azóta a hús onnan kerül a konyhába a hét közepén, szerdán, az a lazac-napunk.

Ez a hal nem igényel különösebb fűszerezést, viszont jól áll neki pár csepp lime. Mosás után én azért bedörzsölöm egy kis fűszerkeverékkel. Ahogy általában a steaknél lenni szokott, ízlés kérdése, ki hogyan szereti elkészíteni. Arra törekszem, hogy a lazac belseje süljön át teljesen, de mégis megőrizze a puha, omlós állagot, ne száradjon ki. Ehhez vajat melegítek egy serpenyőben, majd a hal mindkét oldalát nagyjából öt-öt percig közepes lángon sütöm - először a bőrös felével helyezem be, majd pedig, ha letelt az idő egy fordítólapáttal átforgatom. A kettő között nem piszkálom, nehogy szétessen. Miután szépen megpirult a hús mindkét oldala, 180 fokra előmelegített sütőben további 15 percig sütöm. Közben azért figyelni kell: hiába a tanácsok, intelmek, minden hús és konyha különbözik. Ahogyan az életben is, itt sem lehet mereven egy-egy kívülről jövő szabályra hagyatkozni, a figyelem és idő által kiérlelt saját tapasztalat mutathat irányt.

Miután a lazac bőre ropogós és belül átsült, de puha maradt, frissen, körettel tálalom. Számos varációs lehetőség rejlik a kísérőkben, következzen néhány változat.

A finom tányér olyan, mint egy jó focicsapat. Lehet benne egy kiemelkedő szereplő, de valójában az összjátékon múlik a siker. A lazac a csatár, de kellenek védők, kapus és ott a középpálya is. A tányéron különböző állagok találhatók: a roppanós pirítós, a krémes avokádó, az édes mangó, a könnyed zöldségek, a hideg kukoricasaláta. Rendszerint három-négy különböző köretelemet készítek hozzá. A felsoroltakon kívül pedig ősszel sült zöldségekkel is tálalni szoktam, ha a megfelelő évszak mellett még az időből jut bőven.

Előfordul az is, hogy könnyed mangósalsát vagy narancsos-fetás rukkolasalátát kerítek körítésnek. Előbbi esetben egy fél fej lilahagymát, egy mangót és egy piros kaliforniai paprikát aprítok fel. A második variáció egy internetes recept alapján készül.

A lazac-csapat sikernek örvend. A párommal fix programmá vált a szerdai halvacsora és Dunaújvárosban is megismerték ezt a fogást, hiszen két hetet a szüleimnél töltöttem januárban. Mikor később, egy hétvégére hazalátogattam az első utunk a boltba vezetett. Azt kérték, hogy főzzek nekik halat - ők is megszerették a lazac-vacsorám.

Mert sosem egy tányér készül. Ahogy a legtöbb dolog az életben, az étel is megosztva jó.

Last modified on 2022-02-28