Minden háztartás egy kisüzem. Az enyém események sodrásától függetlenül működik, terméke pedig egy étellel teli doboz. Csupa nagybetűvel: a DOBOZ.

Saját, folyamatosan bővülő menüsorral dolgozom. Hétköznapokon könnyebb fogásokkal, hétvégén a nagyvadakkal, mint amilyen a hortobágyi húsos palacsinta vagy a vörösboros szarvaspörkölt. Utóbbiak jelentős részt harapnak ki a napból, tervezéssel, bevásárlással, cipekedéssel és órákig tartó konyhai sürgölődéssel. Ezzel szemben munkanapokon egyszerűbb, gyorsabb ételek kerülnek a dobozba.

Konyhám jól felszerelt. Az indulásnál szereztem be alapeszközeit, a serpenyőt, vágódeszkát, fakanalakat. Aztán a fűszereket, az alaplevet - kezdetben csak egy kockát a boltból, majd igazi húslevest a fagyasztóból. Mindenfélét, ami az étellel teli doboz előállításához szükséges, rögtön a diagnózis utáni hetekben. Aztán jött a kosár a hagymáknak - mert valamennyi recept így kezdődik “a hagymát apróra vágom és üvegesre pirítom”. A bonyolultabb fogásokkal párhuzamosan bővült a konyha felszereltsége: mérleg, keverőtál, kések jelentek meg és az egzotikusabb fűszerekkel színek kavalkádja. Az üzem fiókjai és polcai később tovább gazdagodtak: turmixgép, fritőz, kukta, karalábévájó, hamburgerhús-formázó. Olyanok eszközök lepték el a helyiséget, amelyek létezéséről korábban nem is tudtam.

Működtetése logisztikát igényel. A doboz előállítása tervezést, az alapanyagok beszerzését, szállítását vonja maga után. Mert a főzés nem a konyhában kezdődik, hanem azon kívül, a boltban, egy cetlivel a kézben indul el a folyamat. Bizonyos recepteknél fejből, másoknál gondos jegyzetkészítést követően gyűlnek a hozzávalók. Megvannak a kitapasztalt, kedvelt helyeim: hentesem, zöldségesem, halasom, késélezőm (!). Ahol ismerjük egymást, ők a szokásaim, én azt, hogy melyik napon érdemes menni, mikor jön friss áru. A doboz minőségének letéteményesei a jó minőségű hozzávalók. Hol esőben sétálok el, máskor sötétben buszozok, autózom, besűrítve üzemem fenntartását napi feladataim közé. Az évszakok forgásával más zöldségek, gyümölcsök bukkannak fel. Áprilisban a spárga, szeptemberben a brokkoli. Májusban az eper, télen a kelbimbó. Az évszakokkal cserélődő betűk a főzés ABC-jében.

A kisüzemem átlagos nagyságú és ugyanúgy belaktam, mint autómat. Kézre állnak benne az eszközök. Érzem kiterjedését és gondolkodás nélkül, automatikusan irányítom mozdulataim.

Minden tevékenység nap nap után egy lánc a sorban, ami ahhoz vezet, hogy egyre kifinomultabb ételt állítsak elő. Azzal, hogy főzök, lehetőséget adok magamnak a tanulásra. A motiváció zárójelben, lényeg a cselekedet.

Apróságokat jegyzek meg a folyamat során: a Stefánia-szeletbe elég egy fél hagyma is, a fasírtba mehet máskor egy picivel több zsemlemorzsa. Igazítások, megspórolhatatlan lépések a fejlődés útján. Segítségükkel megtanulom az egyes árnyalatok felismerését az ételben. Összetettebb lesz az ízvilág. Ennek eredményeképpen gyorsabban és bátrabban főzök, mint korábban. Nincs akadály, akár félnapos recepteknek is nekimegyek. Néha azonban tudatom tengerének felszínén, akár egy palackposta, felbukkan a kérdés: Mit főzzek másnapra? - minden rendszeres főző kérdése, nem lehet megúszni.

Két esetben vagyok igazán bajban, vagy nagyobb kihívás előtt: ha kisüzemem működtetéséhez szűkössé válik a tér vagy az idő. Előbbi helyzetben be kell szorítanom a főzést az ebédszünetre esetleg egyéb leeső időmorzsákba. Éhesen nagy a hibalehetőség, hiszen vonzanak a hirtelen energiafröccsel járó cukros és gyors ételek. Türelmetlenül nem lehet jól főzni. Rendelni nem tudok, ez a “megtehetiség” hiányzik az életemből. Ilyenkor jönnek a húszperces vészhelyzet fogások vagy megmentőim, a fagyról levett, múltbéli dobozaim, pótolva a jelenbeli hiányosságokat.

Más esetben ideiglenesen el kell hagynom konyhám - idegen helyszínen kell biztosítani termékét, az ételes dobozt. Figyelmes mozdulatokkal, amikor a keresztszennyezés kockázata óvatossá és koncentrálttá tesz, a megszokott eszközeim híján pedig lassan haladok. Ez egy másik főzés. Ilyenkor komoly feladattá válik az ételkészítés, mert élesebben ott lebeg a diétahiba lehetősége.

Üzemem széles menüsorral dolgozik, hiszen bármit is szeretnék enni, egyedül magam tudom előállítani. Ha megtetszik egy recept, otthon kísérletezem vele. Nem ehetek a gyrososnál, készítek házi pitát. Nincs pizza, így sütök. A teljes palettával játszom.

A működtetés koszt hagy maga után, melynek napi záróakkordja a mosogatás - ezt a részt a kelleténél kisebb szorgalommal művelem pedig a sok főzés az étel mellett bőszen termeli a koszos edényeket is.

A nagy gonddal összeállított dobozban van valami megfogalmazhatatlan érzés, győzelmi íz - lám, lám a saját kezem munkájával készített finomság fekszik előttem, amit gondtalanul fogyaszthatok!

Az üzem így nem csak az ízeké, de az ételekkel a szabadságé is. Terméke több puszta ételes doboznál: egy négyzetnyi boldogság.

Last modified on 2021-12-25