Néhány éve Spanyolországban éltem át olyan forróságot egy szeptember végi utazás során, ami itthon a napokban tapasztalható. Akkor Andalúziában jártunk, ahol az alábbi étel, a gazpacho rendkívül népszerű. Talán nem véletlen, hogy ott (is) fogyasztják ezt a könnyű, hideg, frissítő ételt, amihez a sütőt sem kell bekapcsolni tehát ideális választás a nyári hőségnapok során.
De mi is az a gazpacho? Nyers zöldségital vagy hideg leves? (Az értelmező szótár szerint előbbi.) Bárhogyan is hívjuk olyan, mint nálunk a halászlé: annyi variációja van, ahányan készítik. Most egy egyszerű alapreceptet próbáltam ki, amit az interneten elérhető forrásokra* támaszkodva vegyítettem össze.
Lelke a paradicsom. Bármelyik ételre igaz, de a gazpacho-ra különösen, hogy az alapanyagok minősége döntő lépés a finom ízhatás elérésében. Éppen ezért nem bíztam a véletlenre, elsétáltam a kedvenc zöldségesemhez és a legszebb paradicsomból válogattam nagyjából fél kilogrammnyit. Ha már ott voltam kipipáltam a listám többi tételét: vettem kígyóuborkát, hagymát és kaliforniai paprikát is.
Amikor hazaértem semmi mást nem tettem mint összevágtam friss szerzeményeimet és beleraktam a turmixgépbe. Érdemes legalább egy 1,75 literest otthon tartani, mert bizony ehhez a leveshez szükség van a nagy űrtartalomra. Sóztam, borsóztam (ez bizony nem az édes, számomra megszokott paradicsomleves verzió), majd raktam bele egy csipetnyi őrölt köményt és fokhagymát. Ezután következett a kockákra vágott “szikkadt kenyér” (így írták), ami igazából egy normális gluténmentes szeletnek felel meg. (Aki gluténossal készíti annak ajánlott pár percig pirítani kenyeret.) Adtam hozzá vizet és fél bögrényi olívaolajat is. Kell még hozzá sherry ecet, de ha nem andalúz konyhában vagyunk megteszi a vörösborecet/balzsemecet/fehérborecet valamelyike is.
Ezután lenyomtam a turbo gombot és kész is. Miután elérte a kívánt krémes állagot beleöntöttem egy nagy tálba és elraktam a hűtőbe. Néhány receptben ajánlották, hogy előtte szitán passzírozzam át a levet, ám e lépés felett jótékonyan szemet hunytam. Bár gyorsan kész, igazán néhány óra hűtés után ajánlott fogyasztani. Ekkor érnek össze az ízek és lehűl a lé vagyis jobb, ha előre gondolkodunk. Vacsora esetén érdemes reggel turmixolni és fordítva.
Végül készítettem hozzá feltétet, ugyanazokat az összetevőket használva, amiket a gépbe is raktam: kenyérkockát, uborkát és paprikát aprítottam. Érdemes gazdagon megszórni a tetejét, hogy tartalmas legyen. Zárásként még fújtam rá bazsalikomos olívaolajspray-ből (Aldis szerzemény), de lehet sima olívaolajat csepetgtetni rá. Végül még ízlés szerint lehet sózni, borsozni, aztán kész. ¡Buen provecho!
Utóélet: a család körében nem aratott osztatlan sikert. A legkedvesebb jelző a “szokatlan” volt. Valóban más ízvilág mint a menzáról ismert paradicsomleves, de nekem továbbra is ízlik. A nyár folyamán biztosan készítek még belőle.
HOZZÁVALÓK
1/2 kígyóuborka
3-4 db nagyobb paradicsom
1/2 kaliforniai paprika
1/2 (kisebb) vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 szeletnyi “szikkadt” kenyér
1 tk. balzsamecet
1/2 bögre olívaolaj
3 bögre víz
Só, bors
1 csipetnyi őrölt római kömény
Last modified on 2021-07-16