Egy pontból ágazik az út. 8 éves vagyok, nagypapám nyakában ülök a kandallópárkányon Erdélyben. Meccset nézünk. Nyár van, zajlik a ’98-as futball-világbajnokság. Utólag megtudom, hogy anyukámmal ugyanilyen feszült figyelemmel követték az eseményeket, csak jó 40 évvel korábban tv helyett rádió mesélte el a gólokat. Hegyi levegő, család és tehenek. Ezt jelentette nekem az a július.

Ezen a ’98-as nyáron szerettem meg a futballt. A braziloknak szurkoltam. Ronaldo volt a kedvenc játékosom (a kopasz, nem a portugál). Még most is fáj, hogy a döntőben 3-0-ra kikaptak a franciáktól. Innen indult a fociszerelem. Meccsnézés apukámmal a dunaújvárosi stadionban. Autogramok a magyar bajnok Dunaferr játékosaitól. Kijárás a Népstadionba. Játék vegyes csapatokban, mert akkor még nem igazán terjedt el a női szakág. Gombfocik, stadionépítések könyvekből, játékos-életrajzok, focis újságok, mezek, dekázás rekordok. Ahogy nőttem már nem apámmal, hanem a párjaimmal jártam ki a meccsekre. Pécsen az egykori PMFC pályán forralt borral a kezünkben szurkoltunk. Később Kolozsváron pedig egy holland fiúval néztem az egykori vasutas csapat, a CFR bajnoki meccseit román társaságban. A stadion mellett Ilus néni háza állt. Gyerekkoromban amíg élt, nála aludtunk meg, amikor mentünk haza a nagyszüleimhez. Oda ahhoz a kandallópárkányhoz.

Innen, ’98-ból indul egy másik ág, az atlasznézegetés is. Azért nyitottam ki a térképes könyvet, mert szerettem volna tudni hol van Brazília, Ronaldo országa. Érdekeltek a csapatok hátterei. Mennyi mezszín rejti azokat a különös helyeket a világban! Eltérő éghajlat, domborzat, népességszám. Aztán egyre vártam, mikor fogunk végre földrajzot tanulni az iskolában. Városi-, megyei versenyek jöttek, később előrehozott érettségi. Földrajz szak. Diákolimpiai koordinátori feladatok. Geográfus munka egy kutatóintézetben. Leadott doktori disszertáció. Középiskolás tehetségek felkészítése egy fővárosi magániskolában. Egy világversenyre. Földrajzból.

Egy pontból ágazik az út.

Öt évvel ezelőtt, 2016-ban ismét úgy éreztem magam, mint azon a ’98-as nyáron mikor csodát láttam és beállt a naprendszerem a futball és földrajz köré. A szívemet kitöltötte a labdarúgás. Életemben először szurkolhattam a saját országomnak. Amióta megszülettem, most először jutott ki a magyar válogatott világtornára. Akkor még nem tudtam, hogy ezen a nyáron fogyasztok utoljára meccs közben hideg sört vagy éppen igazi gyros-t, mert pár hónap múlva megkapom a cöliákia diagnózist. A nyár végével az addigi életem is befejeződik.

Akkor viszont csak a csoda számított. A szurkolás, a városi fieszta az osztrákok elleni győzelem után. Egyenlítés az utolsó pillanatokban az izlandi meccsen, döntetlen a portugálokkal. Az egyetemi kollégák összeszervezése, hogy közösen nézzük a meccseket. Emlékszem, hogy a nyolcaddöntőt egy belvárosi kocsmában néztük és nagyon esett az eső. Ennek ellenére a félidőben átfutottam a közeli gyros-oshoz. Nagyon szerettem kipróbálni mindenféle éttermet, büfét. Ez volt az utolsó gluténos gyros, amit életemben ettem. A csapatnak is ez volt az utolsó meccse: 4-0-ás vereséggel ért véget a szereplés. A 2016-os foci EB helyszínének Franciaország adott otthont, mint ahogyan a ’98-as vb-nek is, ezúttal azonban a hazai csapat a döntőben kikapott. Sőt, most is játszott egy Ronaldo, csak immár a portugál csapatban.  

Egy pontból ágazik az út.

A 2020-as, valójában a vírus miatt 2021-ben megrendezett Európa-bajnokság az első kontinenstorna, amit cöliákiás diétával nézek. Az egyik legutolsó első az olimpia mellett, hiszen már minden korábban létező élethelyzetet megtapasztaltam az elmúlt öt évben – ilyen macerásan. A magyar válogatott pedig ismét kijutott. Sőt hab a gluténmentes tortán: két meccset itthon játszik az egykori Népstadion helyén, ahova gyerekként jártam és ahol ma a Puskás Aréna áll. Most már én gondoskodom a fociételről, hiszen nem tudok kiugrani a szomszédba gyros-ért, ha enni szeretnék meccsnézés közben.

Ünnepi étel – mézes-mustáros csirkecomb baconba tekert parmezános vajban sült spárgával és majonézes kukoricasalátával, díszítésként mozzarellával, paradicsommal és pesto-s olívabogyóval

Ez egy indokolatlan fogás, amit az első magyar meccsre, a portugálok elleni találkozóra készítettem. Nem egy könnyű chips focinézéshez. Más szempontból sem praktikus: időigényes, szezonzöldséggel, tehát például a téli katari világbajnokság nyomon követésére nem ajánlható. De számomra ez a mérkőzés ünnep volt és ehhez mérten készültem rá. Mert a foci olyan, mint az élet. Indokolatlan. Drámai és kiszámíthatatlan. Küzdés, öröm és szomorúság. Győzelmek és vereségek sorozata, ahol a felkelő nappal ott a következő esély. Egy újabb meccs jön és amíg a pályán vagyunk mindig történhetnek jó dolgok. Sok szerencse kell hozzá és néha rossz irányba pattan a labda. A portugálok ellen a 84. percig bírtuk a nyomást. Ekkor jött egy szerencsétlenül lecsorgó lövés, melyet két gyors gól követett. A 2016-os 3-3 helyett most 0-3-at játszottunk velük.

A következő, franciák elleni meccs időpontjában a harkányi strandon voltunk. Nem főztem és gluténmentes opció híján rendelni sem tudtam semmit mégis egy büfében ültem. Körülöttem gyros tál és hideg sör. Egyetlen TV volt ugyanis az egész strandon. 10 perccel a kezdés előtt leállt a konyha, mert a teljes személyzet a távnyomót kereste. Megtalálták, de a rossz antenna miatt hiába bütykölte a tulajtól kezdve a vendégekig mindenki a készüléket, mégis 5 másodpercenként megállt a kép. Az okostelefonom és egy gyors plusz adatforgalom vásárlás mentett meg, így míg a többiek a csúszdán mókáztak én a plédemen néztem a meccset. Körülöttem elszórtan feszült arcok szuggerálták a készülékeket. A második félidő végén kiabálás hallatszott kintről, majd pár másodperccel később az én képernyőmön is megindult Fiola Attila a francia kapu felé. Mi, a plédesek egyszerre kiáltottunk fel - hozzánk késve ért el a kép. Sosem felejtem el, a szomszédban egy fiatal pár ült és mikor hálót ért a labda összenéztünk és vadul integettünk, öklöt ráztunk egymás felé. A foci úgy tudja összekötni az embereket, mint semmi más a világon. Olyan határokat mos el, amiket kevés dolog képes. A mérkőzés 1-1-es döntetlennel zárult, így az utolsó meccsre is megmaradt a remény, hogy továbbjuthatunk a csoportból.

A németek elleni játékot a Balatonnál néztem apámmal, akárcsak egykor gyermekként. Az Eb-n először rúgtunk két gólt és most jóval hosszabb ideig álltunk győzelemre. A csoda ismét a 84. percig tartott. Ekkor érkezett a német egyenlítés, mely nekünk kiesést jelentett.

Ahogy az élet, úgy a foci sem áll meg. Következett az egyenes kieséses szakasz nekem pedig a klasszikusabb, meccsnézős ételek.

Szendvicsvariációk - alap: vajas-fűszeres pirítós pesto-val (sütőben)

Feltét 1: főtt sonka, francia sajt koktélparadicsommal és reszelt parmezánnal

Feltét 2: főtt sonka, retek és avokádó

Feltét 3: főtt sonka, sajt, retek és ketchup

Mindig szerettem a szendvicset, mert egyszerű, gyorsan elkészíthető, ugyanakkor rendkívül sokféle variációja létezik. Igazi meccsnézős étel számomra, még akkor is, ha a gluténmentes kenyér ára miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva anyagiakban felér egy éttermi vacsorával. Tűzhelykímélő étel, ami a nyári hőség miatt nem utolsó szempont (ez a variáció pont igényli a sütőt, mivel néhány percre ott pirítom meg a megvajazott és befűszerezett gluténmentes kenyeret).

Otthoni büfé – taco: salsás-guacamoles tortilla mexikói babos-kukoricás konzervvel és darált sertéslapockával (vegetáriánus változatban ugyanez hús nélkül)

A diétával eltűnő büféket bármikor meg tudom teremteni otthon is, csak itt a gyorsételhez sokszor idő kell magam készíem el. Hamburger, gyros, tortilla. A konyhámban születnek meg egykori kedvenceim. Ez a taco számomra a leggyorsabb gyorsétel, amit el tudok készíteni. A tortillát készen veszem, ahogy a mexikói konzervet is. Így csak a guacamole és a salsa összeállítása marad. Általában vegetáriánus változatban eszem (leginkább lustaságból). Néha darált sertéslapockát pirítok hozzá, amit összekeverek a mexikói babos-kukoricás konzerv tartalmával.

Az idei döntőt végül az olaszok nyerték. Akárcsak a legutóbbi EB-n vagy ’98-ban, most is a finálé egyik csapata hazai pályán játszott. Ezúttal azonban az angolok hiába szerezték meg a vezetést a második percben (!) a Wembley-ben, végül 11-esekkel kikaptak.

Bár az évek alatt rutinossá váltam, mégis fontosnak tartom megmutatni a cöliákiás élet azon részeit, melyek kívülről nem láthatók. Elsősorban azt, hogy mennyi láthatatlan munkával jár a diétartás. Minden egyes étkezéskor címszavakban az alábbi három dolognak kell maradéktalanul teljesülnie: alapanyag, elkészítés, étkezés.

Az “alapanyag” azt jelenti, hogy az ételeknek nem csak összetevők szerint kell gluténmentesnek lennie, de a feldolgozás, tárolás, szállítás során sem érheti semmilyen gluténtartalmú étel vagyis a keresztszennyezés esetén már nem fogyaszthatók. Ha például egy fűszert olyan üzemben csomagolnak, ahol van gluténtartalmú termék akkor én azt nem vehetem meg.

Az “elkészítés” során sem szennyeződhet az étel. Külön eszközökkel (vágódeszka, fakanál) kell elkészíteni, valamint időben és térben is el kell különíteni a gluténos ételektől. A legbiztonságosabb a teljesen gluténmentes konyhában való főzés, amit az elmúlt öt évből egyben sikerült megvalósítanom. A másik négy évben, mivel lakótársakkal laktam, ezért folyamatos logisztikázást igényelt az, hogy mikor tudom használni a konyhát.

Az “étkezés” röviden azt jelenti, hogy hiába teljesül az első két feltétel ez még nem elég a cöliákiás diétához mivel a tányéron sem érintkezhet más, gluténos ételekkel a fogás. Ez leginkább vendégségben, idegen konyhában szokott kihívás lenni, ahol rendszerint felette nyúlkálnak át a többiek, ezért sokszor fizikailag is menekíteni kell az ételt.

Példaként a gyakorlatban: jelen írás ételeiben az alapanyag esetén rendelkeznem kell egy alaptudással a termékekről. Arról, hogy mit vehetek le a polcról valamint utána is ellenőriznem kell a címkéket, hiszen a gyártó változtathatja az összetételt, amit nem köteles bejelenteni. Ennek okán nincs értelme listák összeállításának sem, hiszen azok idővel mind elavulnak.

*Az írás nem tartalmaz semmilyen szponzorált tartalmat.

Ünnepi étel:

• Barilla Pesto Genovese 190 g – jelölten gluténmentes (a termék címkéjén)
• Ringa szeletelt bacon 150 g – gyártói nyilatkozat alapján gluténmentes
• Bonduelle Gold morzsolt csemegekukorica 170 g– allergéntáblázat szerint gluténmentes
• Lucullus fűszerek – gyártói nyilatkozat alapján gluténmentes
• Globus majonéz, mustár – címke alapján összetevők szerint gluténmentes, gyártói nyilatkozat szerint gluténmentes

Szendvicsvariációk:

• Schar Classic – Szeletelt fehérkenyér 300g – cöliákiások számára készült gluténmentes kenyér, gluténmentes jellel ellátott termék
• DESPAR szeletelt főtt sonka 140 g – a terméken gluténmentes felirat (nem hivatalos jelölés)
• Ile de France Charmidor szeletelt zsíros félkemény sajt 100 g – címke alapján összetevők szerint gluténmentes (bevallom nem néztem utána, egyéni döntés, hogy így eszi-e valaki vagy információt kér a gyártótól)
• Parmezán Lidl csomagolt - címke alapján összetevők szerint gluténmentes

Otthoni büfé:

• Nuevo Progreso corn tortilla 12db 181g – gluténmentes ábrával (nem hivatalos jelölés) ellátott termék a budapesti Culinaris boltból.
• Bonduelle Bon Menu Mexicana 430 g – allergéntáblázat szerint gluténmentes
• Cirio aprított paradicsom 400 g – címke alapján összetevők szerint gluténmentes

+Zöldség, gyümölcs, húsok a hentestől - természetes módon gluténmentesek

Last modified on 2021-07-14