Amikor blogot indítottam megfogadtam, hogy nem lesz rajta receptes írás. Több oka volt ennek a döntésnek: egyrészt nagyon egyoldalúnak találtam azt, hogy a cöliákiát sokan kizárólagosan a diétával azonosítják - szerintem annál jóval összettebb. Másrészt rengeteg cöliákiás főzős blog létezett már, ezért nem gondoltam, hogy ehhez kezdőként bármit is hozzá tudnék tenni (néhány példa: itt, itt és itt). Három év elteltével itt az ideje, hogy feladjam ezt a döntést. A tipikus reggelim következik egy egyszerű, sokféleképpen variálható, laktató és finom étellel.
Néhány éve reggelizem csak rendszeresen, akkor kezdtem el, amikor egy multivitamint szedtem, amit nem lehetett éhgyomorra bevenni. (A cöliákia főleg a kezdeti időkben az elégtelen felszívódás miatt gyakran okoz hiányállapotokat, melyek közül az alacsony D- és B-12 vitaminszint gyakori).
A reggeliben korszakaim vannak: gyerekként a müzli, tejbegríz, felnőttként a rántotta, szendvics-időszak azonosítható. Most a tojásos zöldségsalátánál tartok.

A napszakból adódóan ennek az étkezésnek más a hangulata. Kicsit sietős, mert ott tornyosul előttem a nap, várnak a feladatok. Ez a reggeli bevallom egy kicsit időigényes. Inkább hétvégére ajánlom, annak ellenére, hogy én minden napot ezzel kezdek különböző variációkban. Az én titkom annyi, hogy az étel egyes elemeit párhuzamosan készítem. Fél óra-negyven percet szánok rá.
A saláta lényege: az aprítás. A legtöbb alapanyag felkockázva kerül bele, amihez elengedhetetlen egy jó kés. Négy elemből áll: ezek a zöldségek (lehetőleg idény), valamilyen sajtféle, főtt tojás és a házi öntet.
A zöldségek. Saláta, retek, paradicsom, paprika, póréhagyma, uborka adják az alapot - de bármi mehet bele, például répa vagy karalábé. Olivabogyót és avokádót is rendszeresen használok, utóbbi krémességével remekül ellensúlyozza a paprika, hagyma és retek ropogósságát. Fontos, hogy a zöldségek jó minőségűek legyenek. Egy túlságosan éretlen avokádó vagy ízetlen paradicsom sokat tud rontani az összképen, összízen.
A sajt. Trappista vagy ínyenceknek camambert, brie vagy parmezán kerül bele, attól függően, hogy mi van itthon. Tapasztalatom szerint a camambert illik hozzá a legjobban, az avokádóval együtt adják meg azt a lágyságot a salátának, ami kiegészíti a már említett ropogós elemeket. Az ízesített sajtok esetén különösen fontos a címkeolvasás, hiszen itt már előfordulhat glutén a termékben.
A kenyér. Igen, gluténmentes kenyér. Cöliákiás létemre nálam kimaradt az otthoni kenyérkészítés. Nem sütök, hanem veszem. Időt spórolok fele, pénzt nem. Egyetlen kenyér van, ami valamennyire hasonlít a régire és nem érzem rögtön az állagán, hogy gluténmentes. Természetesen a legdrágább. Megnéztem egy kiló ára tizenhétszerese (17x) az igazi kenyérének. Nekem tehát az a mondat, hogy hónap végén száraz kenyéren élek nem érvényes, hiszen a bevásárlókosár egyik legdrágább eleme. A szeleteket megvajazom és fűszerkeveréket szórok rá.
A fűszerek is gyakran tartalmaznak glutént, de megvannak azok az ismert márkák, ahol a gyártó garantálja a mentességet (cöliákiás csoportokban elérhetőek a nyilatkozatok), viszont azoknak is mindig nézni kell a címkéjét. Konkrét terméket szándékosan nem írok, ugyanis az élelmiszeriparban a gyártó nem köteles jelezni, ha változás történik a gyártási folyamatban, összetevőkben tehát mindig olvasni kell. Ami ma gluténmentes termék, nem biztos, hogy holnap is az. Sokan diagnózis után össze szeretnének állítani egy listát, amire támaszkodhatnak, de igazából egy ilyen jegyzet állandóan változna és csak hamis biztonságérzetet nyújtana. Természetesen, ha egy fűszerkeveréken szerepel a gluténmentes jel (áthúzott búzakalász) az már khm…más tészta, de az ellenőrzés akkor is napi feladat. Ha ez nincs, előbb-utóbb hiba lesz. Ezért ez a diéta igazán sosem lesz biztos, csak a tapasztalat miatt rutinosabb, gyorsabban megyek végig az ellenőrzésen.
Visszatérve a pirítóshoz: miután vaj és fűszerkeverék került rá (olaszt használok, de jó például a bazsalikom is) berakom az előmelegített sütőbe és addig pirítom, amíg a képen látható barna színt el nem nyeri. Ezután felkockázom és a főtt tojással együtt a zöldségestálba pakolom.
Az öntet. Ez öleli át a hozzávalókat. Fontos elem, a szószt nem szabad elrontani. Boltit nem érdemes venni, mert otthon olcsóbb és egészségesebb elkészíteni. Létezik öntetből is gluténmentes jellel ellátott változat a bevásárlóközpontban, azzal is meg lehet oldani. Olívaolajat és borecetet keverek össze (lehet balzsamecet is) mézzel és mustárral (következő ellenőrzendő címke) majd ízlés szerint sózom, borsozom. Ha hiányzik otthon valami lehet egy evőkanál olívaolajat is belerakni kis zöldfűszerrel vagy pesto-t kenni bele. A lényeg, hogy adjon karaktert a salátának, de ne legyen túl hivalkodó. Az öntetet összedolgozom, amíg selymes és homogén nem lesz, ha nagyon sok időm van lefóliázom és hűtőbe rakom, ha nincs, egyből ráöntöm a felaprított alapanyagokra. Összekeverem a tál tartalmát és tálalom.

A saláta sokféleképpen variálható, lehet fapadosabb: felvágósabb felvágnivalók helyett néhány zöldséggel és persze határ a csillagos ég érlelt marhasonkával, füstölt lazaccal, csicseriborsóval ízlés szerint. Ahogy az életben a főzésben is fontosak az arányok. Idő kitapasztalni, kinek, milyen formában ízlik.
Az alábbi recept sokfajta diétába beilleszthetó - a tojást és öntetet helyettesítve akár vegán módon is elkészíthető. A pirítós miatt az ízén, állagán senki sem szúrná ki, hogy gluténmentes. Ezek a kenyerek eleve olyan szerkezetűek, kicsit szárazabbak, jobban morzsolódnak, mint ahogyan a pirítós az igazi kenyérből.
Egy feladat maradt a végére: jó étvággyal eltüntetni együtt…mert enni jó!
HOZZÁVALÓK
Zöldségsalátához:
3-4 szem retek
Ujjnyi póréhagyma
4-5 szelet uborka
6 szem koktélparadicsom
0,5 db kalifornai paprika
2 db főtt tojás
100 g brie sajt
0,5 db szív saláta
0,5 db érett avokádó
Pirítóshoz:
2 szelet (gluténmentes) kenyér
Vaj
Olasz fűszerkeverék
Öntethez:
1 ek fehérborecet (óvatosan bánjunk vele, mert intenzív)
5 ek olívaolaj
2 tk mustár (gluténmentes)
1 tk méz
Pár csepp limelé (lehet sima citromé is)
Só, bors
Last modified on 2021-04-14