A betegségnek van egy íve, mint egy történetnek. Bevezetés, tárgyalás és befejezés, köszönetnyilvánítás. Legalábbis így szeretném látni.
A diagnózis utáni első félévben erősen foglalkoztatott a kérdés: mi van, amikor nincs vége? Ha azt kapom, hogy valami életre szól? Hogyan lehet ezt felfogni? Nem intellektuálisan, hanem ténylegesen, az életben. Túl nagy állítás, amit nem tudott átölelni sem az agyam, sem a szívem. Mi történik akkor, ha nincs visszatérés a korábbi létezéshez? Ha egy olyan betegségről, állapotról, akármiről van szó, ami nem gyógyítható? Mit lehet akkor várni, amikor a végét biztosan nem? Hogyan lehet valamit hátrahagyni, ami csak az élettel ér véget? Úgy, hogy sehogy. Barátkozni kell vele hosszan majd eljutni az ez van-ságig. Az ember nem feldolgoz, hanem elfogad. Ez van. Akkor is, ha akarom és akkor is ha nem. Egy másfajta életbe beleszokni, teljesen átfogni hogy van ami nem tér vissza. Előre tekinteni, arra koncentrálni ami megmaradt, illetve ami jön. Alkotni a keresztbe vágott történet helyett egy másikat.
A fenti kérdésekkel azt hiszem most sokan szembesülnek a vírus miatt. 7800 millió ember, 7800 millió történet! Miután véget ér a pandémia, ott fog maradni utána a kollektív tapasztalat. Az emlékezet, hogy ilyen megtörténhet. Sőt mindenki egyénileg kapott egy diagnózist, egy előtte és utána történettel. Ha nem is egy életre szólót, de mégis olyat, ami nem múlik el pár nap alatt. Hiszen a vírus itt van velünk és nem igazán látni a végét. Maximum halvány sugarakat, körvonalakat, bizonyosság nélkül. Barátkozni kell a tudattal, s az elfogadásnak természetes sebessége van, amit nem lehet siettetni, csak segíteni. Megannyi embernek húzta ki ez a parányi létforma a megszokott alapot. Olyan elemeit az életnek, amelyeket biztosnak élt meg, stabilnak gondolt. Egzisztenciák, szektorok, munkahelyek, kapcsolatok, kapcsolattartás, szórakozás, szokások, évtizedes ünnepek s mind mellett a legfontosabbat, magát a nevezőt: az egészséget. Megváltozott az életforma - az élet formáját, kereteit sőt tartalmát húzta át a koronavírus. Ki hogyan folytatja a saját történetét?
Az ember valójában annyi életet élhet egy élet alatt! Egy diagnózist felfogni folyamat, út, elő-előbukkanó feladat. Mint a mosogatás. Nincs meg az ismert klasszikus történet-narratíva. Nem lehet azt mondani, hogy kezdetét veszi a harc majd a hős legyőzi a sárkányt és boldogan él. Nincsen lezárás: napi sárkányok vannak. Ha évek után belegondolok a diagnózis utáni időkbe nem érzem magam krónikus betegnek, gyengének, csak tudom, hogy van olyan dolog, ami számomra most nem létezik. Nem ehetek bizonyos ételeket, nem lehetek bizonyos helyeken jelen úgy ahogy 26 évig. Korlátaim vannak. Tudom, hogy leszek még rosszul is, de élek, s mint alapanyag, felhasználhatom a tapasztalataimat - kifőzhetek belőle valami jót is. A hétköznapjaim ugyanúgy telnek mint bárki másnak, csak egy plusz feladatot ad a cöliákia, melyhez folyamatosan változik a viszonyom. Úgy tapasztalom idővel halványul a diagnózis élessége. Lassan az új életből megszokott lesz, az új régi. Lassan az ismeretlenségbe veszik a tervezés nélküli evés.
Ez csak az ami van. A cöliákia nem determinál engem és már nem takarja ki előlem az életet sem. A történések egyike, melyekből hol lehetséges hol pedig nehézkes történeteket faragni. S nem mindegy milyet! Az elfogadáshoz a mai, népszerű narratívák, mint a “valósítsd meg magad”, a “te vagy életed kovácsa/császára” használhatatlan kulcsok. Azok a mesék, amiket a külső környezet ad gyakran inkább felesleges nehezékek. Nem nyújtanak segítséget, nem létezik egységes recept. A jó kulcs a zárban a figyelem, a csend és a tér. Nem érdemes görcsösen tervezni, kontrollálni, csak szörfözni az élet hullámain. Persze ez nem jelent célnélküliséget, kellenek az elhatározások, de tudni kell a kimenetel nem kizárólag rajtam múlik. El kel fogadni, hogy a külső körülmények irányítása illúzió. Bármi lesz nem ragaszkodhatom a végeredményhez, hiszen az élet bármikor közbeszólhat: satírozhat, keresztülhúzhat. Változnak az alapok. Aki jól figyel a történésekre, gyakorol és nyitott a tapasztalatokra annak jöhet bármilyen hullám: úgy is jó szörfös lesz!
Last modified on 2020-12-21