Az egészség megőrzése leginkább a kertészkedéshez hasonlatos. A szép környezet a rendszeres munka és folyamatos odafigyelés eredménye. Nem mindegy hát, ki mit öntöz figyelmével: a gazokat vagy a virágokat. A kert kellékei a gondolatok, cselekedetek, szokások, emberi kapcsolatok. Minden élő és élettelen dolog a Föld színén.

Többségünk számára kertünk jelentősége csupán akkor tudatosul, mikor gazok zavarják a kilátást. Valamiért felborult az egyensúly. Az egészség azonban nem a rosszullét kiiktatását jelenti, hanem valami többet. Hiszen egy szép kert sem csupán a gyomok hiányát takarja. Az igazi gyógyuláshoz nem a betegséget kell megszüntetni, hanem az egészséget megtalálni!

Baj esetén csábít a könnyű út, pillanatnyi aktus, ami sietősen el akarja tüntetni a burjánzó gazokat. Gyógyszer, infúzió, valamilyen kívülről bevitt anyag vagy egyéb gyors megoldás. A kert letarolása vegyszerekkel. Tűzoltás, kármentés.

Valójában a gyomok eltakarítása csupán az első lépés. A szép kertért nap mint nap dolgozni kell, különben ismét felborul a rend. A kert tehát feladatot ad, mely erőfeszítést igényel. Egyszeri cselekedet helyett napi teendőt, ahogyan az egészség megőrzése.

A kert nem független a tágabb környezettől, így időnként a leggondosabb kertész is találkozik kártevőkkel. Tépázhatják növényeit viharok. Figyelmével, munkájával azonban világa átvészeli a vészterhes időket.

A kert gondozását nem érdemes halogatni. Minél később jön a felismerés, annál több lesz a feladat. Nem lenne egyszerűbb, ha eleve nem is hagynánk nőni a gazokat?

Mindenki a maga kertjéért felel. Lehet, hogy másokéra a kellő távolság miatt jobban rálát, viszont csak sajátját tudja gondozni. Nagy tehetetlenség, fájdalom látni a szomszédban burjánzó gyomokat és azt, hogy azokhoz nincsen hozzáférés. A legnagyobb tragédiája a kitekintgetésnek, hogy azzal egyszerre ártok magamnak és másnak is. Ha abba az illúzióba kergetem őt, hogy majd valaki helyette gondozza kertjét, csak tetézem baját, miközben a sajátomtól is elveszem az időt.

Kapámmal nem, csupán példámmal tudok hatni a szomszédos kertekre. Ennek hatására esély nyílik, hogy a szépség látványa másokat is munkára ösztönözzön.

Mikor lesz már kész? - kérdezhetném.

Elkészülhet-e valaha egy kert? - jöhetne rá egy újabb kérdés.

A munka megkívánja a külső körülményekhez való alkalmazkodást, hiszen a változás állandó. A csapadék és napsütés mennyisége, az évszakok. Sokszor kedvezőtlen az időjárás. Szmogos nagyvárosban élünk. Néha nehezebben megművelhető a talaj. Az elődöktől nem kaptunk gazdag tápanyagot. A kert azonban akkor is a mi felelősségünk. Hiába nincs hatásunk az éghajlatra, arra viszont igen, hogy mit kezdünk vele.

A kertem éléskamra. A kertem élő karma.

A hely, így egészségünk állapota mindennapi szokásaink tükre. Látható eredménye annak, hogy milyen ételt fogyasztunk, mely gondolatainkat hagyjuk terebélyesedni és milyen hajtásokat metszünk le. Mit engedünk nőni és mit elszáradni. A kert él, tehát munkát ad. Egyszer persze elmúlik az élet: jön az ősz majd a tél. Megsárgulnak és lehullanak a levelek. Az elmúlás helyet csinál a születésnek, s eljön az utódok tavasza. Így van mozgásban a világ. A folyók, tengeráramlatok, az évszakok, a kőzetlemezek. Mind változásban, ahogyan az emberi test is. A vér áramlása, a szívdobbanás, a haj növekedése, az emésztés.

A kertet napjainkban sok veszély fenyegeti: változékonyabb a klíma, erősebbek a viharok. Nehezebb egészségesnek maradni, sokasodik a kertész feladata. Az ételek minőségének romlása, az eltűnő közösségek, a társadalom atomizálódása, a mozgásszegény életmód kihívásai senkit, semmilyen részt nem hagynak érintetlenül.

Az emberiség szennyezi a levegőt, a vizeket, a földet. Ugyanazt teszi a környezettel nagyban, mint saját kertjével kicsiben. Nem tiszteli, vegyszerekkel szórja tele. Azt gondolja a talaj kicserélhető, mint egy gépben, bármilyen rész megjavítható. Erőszakot tesz az élet természetes ritmusán. A Föld azonban ugyanúgy egy égitest, égi-test, ahogyan az emberi szervezet. Egyiket sem lehet következmények nélkül kizsákmányolni.

Ezért hát emlékeztetőül: mindig saját testeddel kezd, a kerteddel, ott azon a kicsiny szegleten. Hiába hirdetik, nem léteznek csodabogyók, mindent megoldó külső varázsszerek. Ne támaszkodj a tudomány mindenhatóságának illúziójára vagy a politikusokra, egyéb hatalmaskodóra. Csak gondozd, kormányozd azt a földet, ami neked jutott. Szentelj neki időt és figyelmet. Hiszen legyen akármilyen - egyedi és része a Földnek. A virágokat, termést, munkád gyümölcsét kezeld alázattal és adj belőle vissza, hiszen te is csak véges ideig birtoklod. Ha túlnőnének rajtad a gazok, kérj segítséget, de miután egyensúlyod helyreállt igyekezd azt fenntartani az élet viharaiban. Ne apellálj állandóan másokra, másikra. 

Kerted végső soron neked kell gondoznod, ahogyan életed is egyedül te élheted.

Last modified on 2020-10-31