A következő történet jól illusztrálja sokszor mennyire banális dolgokon múlik egy-egy diétahiba. 

A történet szereplői: egy ünnep, amikor mindenki eszik (zabál) és annak klasszikus kelléke a szaloncukor. Az átlagember, aki már hallott a gluténérzékenységről. Az internetes celebektől/a szomszédtól/egy olyan háziorvostól, aki kinőhető gyermekbetegségnek tartja a cöliákiát. Valamint én és a figyelmetlenségem. A banánhéj, amin végül elcsúsztam. 

A kellék: a szaloncukor. Halogattam, hogy megnézzem a Facebook-csoportban, hogy melyik szaloncukrot vehetem meg. Igazából mostanában kerülöm ezeket a csoportokat. A saját életmódomat nem segíti, ha folyamatosan azt látom, hogy éppen sok ezer ismeretlen, hogy áll a saját küzdelmében/étkezésében, a gluténérzékenységgel való együttélésében. Milyen tünetei vannak vagy melyik étterem vágta át. Nagyon hasznosak ezek az infók, ha van egy konkrét kérdésem (khm, ahogy a szaloncukornál ugye volt), de meddő csak úgy elhalmozni magam mindenféle gluténmentes dologgal.

A tömeg ereje ugyanakkor páratlan. Valaki utánanéz, melyik gyártó, melyik üzemében készült, milyen ízesítésű terméke biztonságos (értsd: nem tartalmaz glutént és nem is keresztszennyezett), felrakja az információt és megspórol másoknak egy csomó időt. Most ezt a lépést hagytam ki és nyitottam utat a hibázásnak. 

Így tehát, amikor karácsony előtt három nappal az Árkádban sétáltam és szembejött egy kimérős standnál a GLUTÉNMENTES szaloncukor felirat (igen, így nagybetűkkel), az bevonzott, mint legyet a dögszag. 

Második szín: én, a kimérős szaloncukor és az eladó, aki kedves. Tényleg az volt. Nem nézett rám rosszallóan, sőt hallott is a gluténérzékenységről, mint betegségről, ami ritka. Biztosít róla, hogy fogyaszthatom, kérdezi látom-e az árát (10 000 ft/kg), mondom igen. Mondja, hogy volt, aki nem vette észre és vett, biztos kérek-e belőle. Mondom, igen, mert szeretnék szaloncukrot rakni a fára. Igen, érti, sajnálja, nem egyszerű. 

Zakatol a fülemben egy gondolat. Kimérőőőős, nincs rajta címke, nem tudom ellenőrizni az összetevőket. Majdnem elkérem a zacskóját, de nem teszem. Erősebb egy másik gondolat. Olyan kedves, ne rendezz jelenetet, ahogy egy családtagom mondaná. Vajon egy cukorbetegnek miért nem mondanak ilyet? A lényeg, a konformitásra törekvő gondolat győzött és csak úgy megvettem. Egy újabb mérföldkő az úton, ami a hibához vezetett, de még mindig volt visszaút.

Hazamentem és elkezdtem megkeresni a terméket az interneten. Nem volt nehéz dolgom, mert elég szokatlan kombináció volt: narancsos-marcipános szaloncukor, mindenmentes. Közben tettem egy mozdulatot: kibontottam egyet és megkóstoltam. Csak úgy, ahogy bárki más tenné. Ahogy tettem ezt régen automatikusan. Kíváncsi voltam és hiányzott is a szaloncukor íze. Ami azt illeti finom volt, nagyon finom. 

Végül megtaláltam a honlapot, igen mindenmentes. Nincs benne cukor, szója, tej, glutén. Lássuk részletesen, ott már egy másik információ szerepelt: a termék glutént is felhasználó üzemben készült, azaz keresztszennyezett. Gluténérzékeny számára nem fogyasztható. Én már fogyasztottam.

Mérges lettem magamra, hiszen hosszú idő óta először hibáztam és ütöttem egy mikro lyukat a diétában. Akkor is bosszantott, ha egészen kicsi volt és nem szándékosan követtem el. Kis kudarc.

A történetnek sok tanulsága van, ahogy minden történetnek. Mindenki azt lát bele, azt visz haza, amit szeretne. 

Kívülállónak talán annyi az üzenet, hogy élvezze az étkezést és ne akarjon önként ilyen életmódot folytatni, mert nehéz és (hacsak nem az egészsége múlik rajta) nincs sok értelme. Az egészség, annak is, aki nem “érzékeny” komplex dolog és nem lehet letudni egy összetevővel, az étkezéssel. Ha valaki nem alszik, stresszel folyamatosan, de minden nap smoothie-t és a legújabb diéta trendeket követi, hamarabb megbetegedhet, mint aki kiegyensúlyozott, boldog, viszont chipset eszik gyorskajával és kólával. Ezek komplex dolgok.

Saját magam számára pedig az, hogy rajtam kívül senki sem tehet a diétámért, az egészségemért semmit. Nem támaszkodhatok eladókra, feliratokra, reklámokra, mert sok esetben téves információkat adhatnak, hiszen kívül vannak. Felelős vagyok magamért és minden egyes mozdulat számít. 

A szaloncukor végül a cukorbeteg nagybátyámhoz került, aki időtlen idők óta nem evett karácsonyi édességet. Szóval azért jó vége lett.

Last modified on 2019-01-20