A hasonszőrűeket tömörítő csoportban rendszerint egy-egy településsel kapcsolatban érdeklődnek a gluténmentes kínálattal kapcsolatban és mivel Pécs egy hazai viszonylatban népszerű, vidéki nagyváros, gyakran merül fel hol és mit lehet enni a városban. Egy ilyen kérdésre válaszoltam nemrég, amikor nem várt meglepetés érkezett. Na jó, nagyon is várt, csak nem reménykedtem benne.
A válaszok szerint az ajánlások közül kihagytam egy pécsi pékséget, ami néhány hete nyitott meg. 100 %-ig gluténmentes tehát biztonságos. Kiderült, hogy többen is ajánlották már, én viszont eleresztettem a fülem (illetve szemem) mellett. Ennek az az oka, hogy sajnos nagyon sok étterem hirdeti magát gluténmentesnek, ami valójában nem az, igy bennem kialakult egy védekező reflex, mondhatni bizalmatlanság. Nem veszem komolyan ezeket az ajánlásokat, mivel általában kiderül, hogy csak marketing, divatdiétázók számára alkalmas hely vagy szimplán csak félreértés. Ám kiderült, ez tényleg igazi.
Leadtam a drótot és másnap a munkahelyi kollégám friss péksüteménnyel várt reggel. Egy vaníliás bukta és egy pogácsa. Méghozzá tepertős. Te jó ég, egyiket sem ettem minimum 3 éve! Euforikus élmény. Persze más, mint az igazi, de nem vártam rá, hogy gluténos ízű legyen, illetve már nem is emlékszem pontosan, milyen a gluténos pogácsa íze. De ez határozottan péksütemény volt. A külseje is, olyan rendes “pékséges” csomagolása volt, mint amivel az utcán rohangálnak az emberek, vizuálisan egészen meggyőző. Egyedül kisebb mérete árulkodott arról, hogy nem búzalisztből készült.
A kollégám folyamatosan fényképeket készített a telefonjával miközben ettem. Nagyon viccesnek talált, azt mondta nem látott még embert ilyen élvezettel pogácsát fogyasztani.
Alig vártam, hogy aznap végezzek és személyesen is megnézzem magamnak a helyet, megkóstolhassam a teljes kínálatot. Szerencsére gyalogos távolságban volt és könnyen meg lehetett találni a belvárosban. Egy pici hely, a falak tele Szafi lisztekkel, gondolom ezekből készülnek a termékek. Szafi liszteket én is használok és biztosan tudnék pogácsát és kakaós csigát készíteni kis (sok) gyakorlás után, de akkor is más, ha az ember elmehet egy helyre, ahol megkaphatja a konyháján kívül frissen, pár perc alatt.
Jöhetett a kötelező kérdés, minden gluténmentes-e? Sajnos a sok rossz tapasztalat miatt ha kell ötször is rákérdezek, de miután kiderült, hogy TÉNYLEG minden gluténmentes és az eladó kedvesen csak annyit mondott jó helyen járok (biztosan aznap nem én voltam az első paranoiás cöliákiás) már zöld utat adtam a szememnek.
Az üzletben többek között volt vaníliás batyu, szilvás batyu, pogácsák, tekertek, mogyoróvajas csiga és zsemle! Úristen zsemlét sem ettem évek óta! Persze tudom, nem übereli a csigát, de a zsemlés szalámis szendvics is egy elfeledett életérzés. Végül úgy döntöttem, hogy azért túlzás lenne mindenből venni, ezért picit válogattam. Aztán rájöttem, hogy egy pékséghez ez is hozzátartozik: a nézelődés, gondolkodás. Már elfelejtettem, hogy lehet töprengeni azon a kérdésen, hogy most sonkás vagy sajtos. Lehet válogatni!
Kártyával még nem lehetett fizetni, úgyhogy a táskám alján addig kotorásztam, amíg meg nem találtam az összes kósza kétszázast. Engem már egy pénztárgép nem tud megállítani, hogy péksüteményt egyek.
A tesóm örült, hogy “megvan a kedvenc pékségem”. Valójában ez nem fedi az igazságot, hiszen a mondat választást feltételez. Azt hogy van egy hely, ami szimpatikusabb a többinél, de valójában ebben a formában ez nem igaz, hiszen ez az EGYETLEN hely, ahova betérhetek Pécsett. (Jelenleg és ha szigorúak akarunk lenni, létezik még egy speciális diétás bolt a városban, ahol lehet kapni islert meg akár kakaós csigát is, de az nem az a klasszikus pékség, hanem inkább diétás bolt péksüteményes részleggel.)
Sokkal többet jelent nekem ez, mint EGY darab pékséget, nekem ez A pékség. Olyan, mintha egy plusz színt látnék, mintha nagyobb szabadságom lenne.
Lehetőséget ad arra, hogy elmondhassam azt a mondatot, hogy elugrom egy pékségbe.
Megfizethetetlen könnyebbség.
Last modified on 2019-08-03