A képzeletbeli (na jó, valós) lista élén, melyben a számomra legjobban hiányolt ételeket veszem számba, előkelő helyen szerepel egy népszerű étel: a gyros. 

Az, amit minden valamirevaló magyar városban, 5 km-es hatókörben kaphat az ember és bosszankodhat a kifolyó szósz miatt. Finom, laktató, olcsó(bb), könnyen be lehet dobni és számtalan variációban létezik. Ha egy kószáló egyetemistát leszólítanék egész biztos meg tudna nevezni egy kedvenc helyet. Egy szóval a gyros az új pizza.

Az igazi gyros-sal folytatott és hirtelen véget érő viszonyunkat mi sem jelzi jobban, minthogy sok pécsi gyros-os már névről ismert. Mit tehet a diagnózis után az egyszeri gluténérzékeny? Jobb híján elkészít mindent magának. Én ezt a gyros esetén sokáig kerültem, mert nem akartam azzal szembesülni, hogy az igazihoz nyomokban sem hasonlító rossz hasonmást eszem.

Féltem a csalódástól: nagyon hervasztó ha a konyhában töltött idő és reménykedés után kiderül, hogy a vágyott étel ehetetlenre sikerült. Gluténmentes változat esetén, főleg az elején nem fog minden rögtön sikerülni. Sokszor másodszorra sem. Másrészt kezdetben még nem mertem sütést igénylő dolgokat készíteni csak főzni, a pita pedig kétségtelenül komolyabb szint.

Az első évben még Amszterdamban láttam egy gluténmentes boltban pitát, de nem vásároltam meg, amit azóta is bánok. 

Sokáig nem próbálkoztam tehát, de végül győzött a leküzdhetetlen vágy, segített az internet és a legnagyobb hazai gluténmentes Facebook-csoport. Eljött tehát a gyros készítés ideje!

Ezt a receptet követtem. Szóról szóra, betűről betűre. Szafi free kenyérlisztből készült, ebben sem tértem el. Gyros fűszerkeverékben pácolt csirkemellet, ezersziget öntetet (gluténmentes változat), felkockázott zöldségeket, hagymát és sajtot raktam bele. (Ha éppen nincs otthon hús zöldségekkel eszem, ahogy a fenti kép is prezentálja.)

Az első próbálkozás picit csalódás volt, mivel az albérletben régi a sütő és a pita közepe félig meddig nyers maradt. Nem akartam feladni, úgy éreztem már közel járok a sikerhez. Állítgattam pár dolgot a sütőn, hosszabb ideig hagytam bent a tésztát, fordítgattam becsülettel és egyszer csak sikerült. Győzelem!

Viszonylag gyorsan elkészíthető, variálható, laktató és rendkívül egészséges ételt kaptam. Most ez a reggelim, és a vacsorám. Nem tudok betelni vele. Frissen az igazi, mikor már kellemes melegre hűlt a pita és a hűtő hideg szósz átjárja a puha csirkét a zöldségek pedig finom roppanós hatást adnak az ízélménynek.

Olyan finom, mintha igazi lenne. Tudom, mert leteszteltem. Megkóstolták a családtagjaim. A legnagyobb dicséret tőlük érkezett: ízlett nekik. Ők rendszerint nem rajonganak a gluténmentes kóstolókért a “kissé más” ízvilág miatt - a gyros azonban átment a teszten. Szóval a gyros a napi menü oszlopos tagja és nem mellesleg: saját gyártmány, én készítem.

Létezhet-e ennél nagyobb boldogság?

Last modified on 2018-11-05