Életmódot váltani egyben szokásokat, szokáshalmazokat váltani. Mindenhonnan ömlik az információ hogyan is érdemes ezt csinálni, de kevés szó esik a saját felelősségről.

A változás egy lépéssel kezdődik és sok ismétléssel folytatódik. Egy tégla lerakásával, melyet aztán még sok hasonló mozdulat követ. Ez hoz eredményt. Nem számít a tegnap vagy a holnap, csak a jelenben tett egyetlen mozdulat. 

Ilyenkor lehet kilépni a kényelmes, meleg és puha komfortzónából, melyet a korábbi szokások gravitációs mezeje tart a helyén. Megtenni erőfeszítést igényel, ez a fejlődés fájdalma.

A képlet egyszerű: a szokás egyenlő egy (új) mozdulat sokszor ismételve. Addig amíg olyan természetes lesz, mint levegőt venni. 

A kicsi a nagy, a nagy a kicsi. Végső soron az élet pillanatokból épül fel. A hetek, a hónap, az évek. Egy élet. Így minden mozdulat számít, a jelen szüli a jövőt. 

Mit jelent ez, ha a szokásokra tekintünk?

Érdemes apró lépésekben kezdeni. A mikrosikerek révén kevésbé lankad a motiváció. Az agy jutalmat könyvelhet el. Azonban ahogy egy nap alatt sem lehet házat építeni, úgy egy nap alatt sem új szokást vagy szokáshalmazokat kialakítani, nélkülözhetetlen erény a türelem. Például a kínai bambuszfát öt évig kell mindennap locsolni anélkül, hogy annak bármiféle látható következménye lenne. Csak hosszú évek után emelkedik ki a földből, valahogy így van ez a szokásokkal is. Egyszerűen csak ismételgetni kell, amíg a változás egyszer csak gyökeret ver és lassan a felszínen is megjelenik a következménye.

Ha valaki rögtön eredményt várva akar nekifutni izomból új szokások beépítésének, hamar kifárasztja magát és elveszik a kedv, az erő. 

Nincs idő, nincs várakozás. A pillanatok fogynak, előbb utóbb végleg kifolyik a kezekből a jelen is. A most alkalmas változtatni, a többi csak konstrukció - az agy találmánya. 

Ha egy szokás élővé válik, az energia meghozta a gyümölcsét. Szinte észrevétlenül lehet elérni a célt, anélkül, hogy fürkészni kelljen a távolban - és akkor jöhet az újabb tégla.

Last modified on 2019-01-20