Étteremben jártam. Nem álmomban, hanem a valóságban. Méghozzá Debrecenben, 5 napnyi hideg szendvics, langyos virsli és űrkaja után tértem be (Erdélyben voltunk). Nemcsak néztem, hogy esznek, hanem két év után én is ettem. Földöntúli és leírhatatlan élmény volt, a szavak reménytelenül szegényes eszközök arra, hogy megragadható legyen. Azt hiszem ilyen élményben lehet része annak, aki egy lakatlan szigetről visszacsöppen a civilizációba és belekóstol az első útjába kerülő falatba. Máshogy nem tudok (nem érdemes) róla szólni, helyette inkább arról, hogy miért olyan ritka a gluténmentes étterem és mik az ismérvei?
-
Az első és legfontosabb szempont maga konyha. Semmilyen gluténtartalmú étel, morzsa nem kerülhet és nem készülhet a légterében. Ez az egy tényező alaposan megrostálja a mezőnyt és kilövi a vendéglátóhelyek 99 %-át. Vannak ugyan lehetőségek, mint a gluténmentes tölcsérben kínált fagylalt vagy pizzériában a gluténmentes pizza. Sajnos ezek kiesnek.
Aki gluténérzékeny és mégis pszeudo-gluténmentes helyeken kockáztat, szíve joga és egyéni felelőssége. A gluténérzékenyek egy része azért is teszi ezt meg, mert nem kap közvetlen visszajelzést, ha hibázik, mivel esetükben az autoimmun betegség nem jár tünetekkel, “csak” éppen a belső szerveiben megy végbe a károsodás. Mindenfelé látható a mágikus felirat, de az igazi gluténmentes hely, olyan, mint a Gucci táska: sok hamis jöhet szembe, de valódi ritkán. Ezeken a helyeken az étel minimum keresztszennyezett, a személyzet pedig nem ismeri a cöliákiás gluténmentes étrendet (a gluténmentes-e kérdésre hallottam már az alábbi válaszokat: igen, nincs benne semmi hús/tej/cukor). Egy ilyen konyha inspirálta a blog címét is, amikor még naivan próbálkoztam a kinti evéssel. Az általunk keresett éttermeknek azonban semmi köze ezekhez a helyekhez.
-
Igazából az első feltétel (100 %-ig gm konyha) teljesülése után a többi már csak plusz, hab a tortán. Másodikként nem árt egy jó étlap sem. A kedvenc mentes étteremben finomat lehet enni, függetlenül attól, hogy az ételből milyen összevető hiányzik. Ez esetben azt jelenti, hogy a fogásoknak nincs mellékíze, eltérő állaga, színe vagy szaga.
-
Az előbbivel egyenértékű faktor, hogy meg lehet tapasztalni a választás szabadságát. Például van desszert, levesek, főételek vagy egyéb étteremben megszokott kategóriák. Hihetetlen élményt ad, amikor az étlapon végigfut a kezem és bármelyik(!) fogást választhatom megkötés és gondolkodás nélkül.
-
Végül onnan lehet felismerni a jó gluténmentes éttermet, hogy nem emlékezteti sem magát, sem vendégét arra, hogy ő bizony gluténmentes étterem. Belépés után nincsenek arcba tolva speciális lisztek, gluténmentes recepteket hirdető könyvek, egyszerűen egy normális és családias/elegáns/otthonos hangulatot áraszt, de ez már tényleg a bónusz.
Debrecenben egy héttel ezelőtt ettem egy ilyen, “igazi” helyen. Azóta sokszor eszembe jut és jár az agyam, hogyan tudnék alkalmat teremteni arra, hogy ismét átélhessem ezt a csodát, mert egy jó gluténmentes étterem nem csupán egy hely, ahol biztonsággal lehet enni. Ismét hétköznapivá tesz egy amúgy (számomra) nem hétköznapi tevékenységet. Visszaad valamit abból, ami elveszett.
A társaságban elfogyasztott ételt, a választás szabadságának tapasztalatát, könnyedséget, egy opciót és az örömöt, melyet egy elém lerakott étel jelent. Egy kis darabot a régi világból. Valahogy emlékeztetett arra, mennyivel más lenne az életem, ha olyan városban élhetnék, ahol a saját konyhámon kívül rendszeresen biztonsággal ehetnék.
A teljesség igénye nélkül a szerencsés lakosok: Budapest (Drop, Kata étterem), Diósd (Varázs Terasz), Gödöllő (Smarni), Debrecen (Free gm étterem).
Last modified on 2018-11-11