3 év után megettem egy Chio chips-et álmomban.

Eddig álmomban mindig gluténérzékeny voltam a diagnózis óta. Ott is ugyanúgy címkét olvastam, mint a valóságban, sőt rendszeresen visszatérő rémálmom az első évből, hogy megeszek valamit és csak utána jövök rá, hogy gluténos, de már nem tudok mit tenni.

Most viszont volt egy nagy változás: itt sem felejtettem el ezt a tényt, “csupán” nem érdekelt. A Chio chips pedig nem gluténmentes.

Emlékszem az érzésre, a címkére és arra, hogy tudatában vagyok, mit teszek. Tulajdonképpen ez első tudatos diétahibám (remélem a valóságban nem fogok ilyet tenni) álmomban történt. Egy zacskó chips, még csak nem is tészta vagy kifli. Semmi “hard” glutén, csak egy “nyomokbanos” termék. Elenyésző, szabad szemmel sem látható mennyiség.

Ez is mutatja számomra, hogy micsoda kontrollt jelent diéta, hogy ennyi idő után is csak egy nyomokbanos termékkel merek álmodni. 

Kicsit ijesztő, mert hiába ébredtem fel, az érzés megmaradt: a gondtalan evés és az, hogy nem érdekel - az egész hétköznapisága. Ez volt természetes régen, az “előző” életben.

Úgy látszik álmomban még őrzöm azt a 26 évet.

Last modified on 2019-12-13