Szokások, mind rajzok a homokban. Nap, mint nap újra kell írni őket, különben elhalványulnak, elmossa az idő. Néha annyira élesen beleívódnak, hogy sok energiát igényel változtatni rajtuk.

Aztán néha jön egy cunami és elmos mindent.

A diagnózis elsöpörte az étkezéssel kapcsolatos szokásaimat. 26 év alatt beépült rutinokat - mindössze egyetlen pillanat alatt. 

Mit jelent ez? Állandó kontrollt egy alapszükséglet felett. Azóta ellenőrizni mindent, amit megeszek. Hogyan készült? Mik az összetevői? Honnan származik?

Az evés mentális munka lett. Folyamatosan aktívan tartja az agytekervényeimet. Minden esetben a veszélyre figyelmeztet az agyam, amikor a konyhán kívül kell étkeznem.

Persze egy bizonyos idő elteltével már a gyakorlat új szokásokat alakít ki: természetes, hogy utánanézek annak, hogy biztonságos-e amit ehetek, mik az összetevői. 

Új rutinok, munka, tervezés: más rajzok a homokban. Kezdetben halványan, aztán egyre erősebben. Folyamatosan tanulni, gyakorolni kell a gluténmentes étkezést, hiszen az evés mindennapos tevékenység. Az első év olyan, mint egy összevont egyetemi kurzus. Új ismeretek az alapanyagokról, eszközökről, az elkészítés módjáról, a boltokról. 

Szinte érzem ahogy új szinapszisok keletkeznek az agyban, a régiek pedig elhalványulnak. 

Betérni egy pékségbe? Eszembe se jut. 

Kezet mosni, miután a másokkal közös konyha tűzhelyét elzárom? Beépült. 

Az első volt hétköznapi, a második ismeretlen. Most fordítva van.

Sok minden az elején iszonyatos korlátnak látszik. Rácsoknak a hétköznapokban. Aztán szép lassan már a köztük beszűrődő fény is utat tör a tudatba. Hiszen annyi minden másban szabad vagyok. Tudok járni, látok, hallok, ezek sem természetesek mindenkinek. Abban is, hogy mire költök, kikkel beszélgetek, hova megyek, mit olvasok. Mind-mind szabadon döntést hozhatok. 

Ha a rácsokra feszülnék, felesleges szenvedést okoznék magamnak. Gondolatokkal tetézném a bajt. Amikor azt nézném, hogy mellettem mit esznek vagy állandóan arra irányítanám a figyelmem, hogy nem ehetem soha többet azt, ami ott van tőlem egy karnyújtásnyira a másik kezében. 

Az idő vize elmossa a régi szokásokat, az újból régi lesz, s ez így folytatódik. Egy életen át.

Last modified on 2018-08-11