Először is: gratulálok! Ez azt bizonyítja, hogy van empátiád. A gluténérzékenyek is szeretnek enni. A többség azonban úgy tekint az étrendemre, mintha ezt önként, kedvtelésből csinálnám. Attól, hogy igyekszem a legjobbat kihozni belőle, még kényszerből csinálom. Eszem ágában sem lenne magamtól így étkezni.

Az egészséges ember nem ehet ciánt, a gluténérzékeny nem ehet glutént.

A szigorú diétát nem lehet megtanulni, csak megélni. Ahogy fekete öves karatés sem lesz senkiből attól, hogy néhány napig gyakorol, úgy a diéta-biztos tudáshoz sem elég néhány információmorzsa. Dietetikus, orvos és más egészségügyi szakember sem feltétlenül tud praktikus tanácsot adni abban, hogy melyik chips-et vehetem le a polcról vagy melyik felvágottat ehetem és ez nem azt jelenti, hogy nem értenek hozzá, hanem azt, hogy a gluténmentes étkezés nem a mindennapjaik része.

Persze nagy vonalakban megtanulható, megbízható(!) források böngészéséből, az, hogy mi az a glutén, miben fordul elő természetesen és miben nem, de a lényeg a részletekben rejlik. Egy 100%-os diéta pedig nem bír el néhány morzsát és hibákat. Ahogy az egészséges ember sem szeretne néhány gramm ciánt a szervezetébe juttatni.

Szóval hol itt a bökkenő?

A kulcs az élelmiszeripar. A húsok, zöldségek és gyümölcsök természetes módon gluténmentesek, viszont a boltban kapható ételek többségét nem ezek teszik ki. Hanem a felvágottak, joghurtok, tejtermékek, szószok, öntetek, csokoládék, fagylalt, italok. Az élelmiszeripar előszeretettel használja a glutént a kívánt állag eléréséhez, ezért szinte bárhol felbukkanhat. Ez pedig annyit tesz, hogy folyamatosan címkét kell olvasni, mert nincs biztos termék. Az összetevők között vagy nyomokban tartalmaz(hat), teljesen mindegy, de ha ott szerepel a glutén, búza, árpa, rozs szavak valamelyike, akkor nem lehet megenni.

A másik bökkenő az, hogy az élelmiszerek összetevőit folyamatosan változtatják, a gyártósorokat cserélgetik. Így nem elég egyszer megtanulni, hogy pl. az Univer Ketchup gluténmentes, folyamatosan követni (olvasni) kell, hogy nincs-e változás vagyis a tudásnak naprakésznek kell lennie. Gyakran előfordul az is, hogy nem tüntetik fel a keresztszennyezést, ezért különféle gluténmentes csoportokban elérhető gyártói nyilatkozatokat kell böngészni egy-egy termékről. Rengeteg időt és energiát megsprórolnak azok a társak, akik ezeket beszerzik a gyártóktól, ugyanakkor ezek a listák is elavulnak egy idő után. Folyamatosan naprakésznek kell lenni.

Tehát alapfokú végzettséget jelent, a címkeolvasás, gyártói nyilatkozatoknak való utánanézés, a magyar élelmiszerboltokban megtalálható termékek összetevőinek ismerete, ez azonban csak az egyik oldal.

Az elkészítés módja ugyanolyan fontos, mivel az étel nem érintkezhet semmilyen formában sem gluténos alapanyaggal. Tésztás kézzel veszel kóstolót? Hiba. Mosatlan söröspohárba töltesz vizet? Hiba. Fakanalat, fa vágódeszkát, konyharuhát használsz olyan asztalon ahol előtte kenyeret vágtál? Hiba.

Tehát: szakértővé kell képezni magad egyetlen fogás elkészítéséhez, nemcsak az összetevők, hanem a főzés módjának tekintetében is. Erre a gluténérzékenyeknek egy életük, pontosabban a diagnózis után, hihetetlenül rövid, két étkezés közti idejük van. Ezért az első hetekben, hónapokban még gyakran becsúszik egy-egy hiba, de aki nem él ebben, annak ezt csak hosszas idő alatt lehet elsajátitani.

Vagyis, ha nem egy fedél alatt laksz egy cöliákiással, nem vagy a párja, szülője vagy gyermeke és időmilliomos sem, hogy kedvtelésből elsajátítsd a diétáját, kérlek ne főzz! Vegyél inkább egy gluténmentes csokit neki! :)

Last modified on 2018-05-17