Sok helyről jön szembe ez a felszólítás: Légy pozitív! Önmagában nincs is ezzel semmi baj. Az érzelmek azonban változnak, ahogyan az időjárás. A nap sem süt állandóan és az érzelmeket sem lehet mindig vidámnak címkézni.

Ez a mondat kicsit olyan, mintha csak egy katalógusból akarnánk kiválasztani egy-egy kívánatos darabot. Mintha a gyerekből csak a mosolyt kérnénk, a pelenkát viszont nem.

Az érzések jönnek-mennek, hozzátartoznak az élethez.

Ha valamit nem lehet pozitív címkével ellátni, elfogadás helyett jobb nem elnyomni. Az, amit elnyomunk, egyszer csak visszacsap.

Tehát ha éppen szomorúak vagyunk, a “Légy pozitív!” felszólítás nem segít, sőt egyenesen káros.

Egyszerűen nem illik minden helyzetre. Olyan, mintha az érzelmek alkotta változó időjárási körülményekre mindig csupán egyetlen tanácsot szeretnénk adni: Vegyél fel bikinit! Télen abban megfagyunk, esőben megfázunk és amúgy sem biztos, hogy a férfiaknak jól állna…tehát a legjobb, ha nem osztogatjuk körülményre való tekintet nélkül!

Ráadásul egy tanács mindig arról szól, aki adja. Az ő félelmeiről, pillanatnyi állapotáról, a saját nézőpontja kerül bele a beszélgetésbe.

Aki állandóan csak beszél és ontja a tanácsokat nem tud figyelni.

Azt, hogy ténylegesen mi van a velem szemben lévő emberrel, nem lehet tanácsokat dobálva megismerni, ahhoz jelen kell lenni.

Ez pedig nehéz, kényelmetlen, energiaigényes és kell hozzá egy másfajta tudatállapot, mint amit a hétköznapi rohanó világban alkalmazunk. Viszont a figyelem, nem csak a másiknak, hanem mindkét félnek pluszt ad, többek lesznek általa. Megéri.

Last modified on 2018-04-18