Kakaós csiga? Pogácsa? Ropi? Sör? Mennyi átlagos dolog, ami azonban nem mindenkinek átlagos. Melyik fog hiányozni, ha nem eheted őket? Melyik az, aminek elég erős az emléke ahhoz, hogy addig kutass, amíg gluténmentes változatban is rekonstruálhatod? Nem lehet tudni csupán akkor, ha elveszíted.

A diéta nem csak fogásokat iktat ki, hanem megszokott élethelyzeteket is. Egy nyári balatoni lángos, egy szaloncukor karácsonykor vendégségben, a helyi fogások kipróbálása utazáskor. Mind eltűnnek. Elsősorban a szabadság, hogy azt ehess, amit csak szeretnél, ott, ahol csak szeretnél. Mégis, vannak olyan ételek, amelyek valamiért közelebb állnak az ember szívéhez és a hiányuk jobban érződik a hétköznapokban. A keresés pedig megindul - valami hasonlóért.

Nekem a diagnózis előtt a pizza-hamburger-gyros alkotta az étrendem gerincét. Kedvenc éttermekkel, ahol napi rendszerességgel felbukkantam, pécsi pizzériák számaival a híváslistámban. Mint utólag kiderült, mindez Bermuda-háromszögnek bizonyult, hiszen gluténérzékenyként tömény mérget vittem be a szervezetembe. Mit tettem, amikor örökre le kellett mondanom róluk? Megpróbáltam visszakapni. Egy kicsit máshogy, gluténmentesen. Így sikerült:

Hamburger: a kezdetekben egyértelműen a hamburger hiányzott a legjobban. Közvetlenül a diagnózis előtt ugyanis, rengeteget ettem belőle. Azt hiszem a bélbolyhaim legfőbb ellensége volt.

Az első napokban viszont, a diéta kezdete után egyetlen egy dolog fészkelte be magát a fejembe. Mégpedig az, hogy hamburgert akarok enni. Ölni tudtam volna érte. A barátaim megunták a szenvedésem és találtak egy helyet, ami gluténmentes hamburgert hirdetett, így sikerült az akut elvonási tüneteket valamelyest mérsékelni, másrészt tudatosította bennem, hogyha már nem bírom, legalább van egy hely, ahova mehetek. (Bírtam és soha többet nem ettem ott. Nincs külön konyhájuk, így szennyeződhet gluténnal.)

Aztán eltelt pár hónap és a McDonald’s felvette a kínálatába a gluténmentes hamburgert…

Persze gyorsétterem és drága (háromszorosa egy sima mekis hamburger árának), de ismét volt miért benyitni egy étteremféleségbe és kiejthettem a számon azt a mondatot, hogy “szeretnék hamburgert rendelni”. Visszaadott egy helyzetet. Mivel franchise-hálózat és multicég, ezért nagyon komolyan veszi a gluténmentességet, így mindezt félelem nélkül tehetem.

Aztán elkészítettem a saját verziómat…

Az otthonit. Nem csak az íze miatt lett a kedvencem, hanem mert saját magam kísérleteztem ki. Találtam gluténmentes hamburgerzsemlét (4 darab csomag 1200 Ft., ami sajnos megszokott ár ezeknél a termékeknél). Készítettem házi húspogácsát (sertés- és marhalapocka, fűszerek, hagyma), házi szószt (ecetes uborka, ketchup, hagyma, majonéz és mustár), valamint pirított hagymát és zöldségeket. Hamburger visszakapva.

Pizza: Az állag miatt ezt az ételt a legnagyobb kihívás visszaszerezni. A lényeg, hogy ne a régi ízt keresd. Olyan sosem lesz, de van ami egész jól megközelíti. Számos kísérlettel találkoztam, sokáig kevés sikerrel. Ahhoz viszont, hogy rátalálj az igazira keresni kell.

A legegyszerűbb megoldás: gluténmentes mirelit pizzák felturbózva:

Nem rossz, de aki evett fagyasztott és éttermi változatot az tudja, hogy a kettő között ég és föld a különbség. Mint egy Trabant és egy Mercedes. Tehát megpróbálkoztam a sütéssel (speciális gluténmentes céllisztből).

Az eredmény egy szóban: szörnyű. Több tényező is szerepet játszott (pl. régi sütő), de sajnos az íze és az állaga is annyira távol volt bármilyen ételtől, hogy kidobtam az egészet. Olyan volt, mintha ismét elveszítettem volna a pizzát - hatalmas csalódás.

Aztán jöttek az angyalok egy helyi pizzéria személyében, akik elhatározták, hogy gluténmentes pizzát fognak készíteni, mi több, bemehettem a konyhára megnézni, hogy tényleg biztonságos-e az étel (külön konyha, külön eszközök, külön szakács stb.), illetve tanácsokat kértem. Meggyőztek és ingyen pizzával tértem haza. Ismét egy egy pizzéria száma került a híváslistámba.

Az íze pedig jó, puha és melegen majdnem olyan, mint az igazi. Egy nem várt probléma is előkerült ugyanakkor. Az agyam azt üzente, hogy gluténos pizza, mert egyszerűen túl finom volt ahhoz, hogy gluténmentes legyen. Azóta többször találkoztam ezzel a jelenséggel, ami egy kis üröm az örömben, mikor finom ételekkel találkozom. Hiába van ráírva, hiába készítik el előttem, le kell gyűrnöm a félelmet, mert az agyam veszélyt jelez. Annyira igazinak tűnik, hogy az már ijesztő.

Aztán közösen készítettünk pizzát egy gluténmentes workshop-on:

A különlegességét az adta, hogy most először nem egyedül kellett elkészítenem és megennem, hanem hasonszőrűekkel. Együtt. Ez felbecsülhetetlen, mikor nagyon sok közös főzésből eleve kimaradsz és mindig magadnak és magadra kell főzni, sütni.

Aztán jött Csopak és egy újabb helyzet vissza. Egy étterem a Balaton mellett, ami sokaknak a nyaralást, fürdést, nekem pedig egy nagyon finom gluténmentes pizzát. Amit megehetek és olyan, mint az igazi. Hozzá igazítom a nyaralásom. Ezek után mondja valaki, hogy az ételeknek nincs hatalmuk. :) (Frissités: sajnos attól a helyben elfogyasztott pizzától rosszul lettem.)

Gyros: ár-érték arányban a leglaktatóbb étel. Számos verzióját kipróbáltam Pécsett: az arabot, a népszerűt, a sarki olcsót, a drágát. Életemben először és utoljára Hollandiában találkoztam gluténmentes pitával egy boltban, amiért bebuszoztam fél Amszterdamot. Azóta is bánom, hogy nem vettem meg. Bár ez is megoldható, de konyhaművészetem még nincs azon a fokon, hogy nekilendüljek a pitakészítésnek és nem szeretnék újabb csalódást sem az esetleges kudarc esetén, így marad a saláta-gyros. A beltartalom ugyanaz, a külső pedig salátalevél. Gyros részlegesen visszakapva.

A konklúzió: mindent vissza lehet kapni, csak kicsit más ízvilággal. Mindent el lehet készíteni idő és pénz függvényében.

Így is sokat gondolok az ételekre és egy jó hamburgerre, de már tudom, hogy nem létezhet olyan akadály, ami eltántorítana attól, hogy ismét hamburgert, pizzát vagy éppen gyrost egyek. Csak úgy, mint régen.

Last modified on 2018-06-19