Nemrég voltam egy nem olyan régen nyitott, “trendi” helyen. Egy családtagom kérésére mentem, mert ajándékutalványt szeretett volna vetetni velem az ismerősének.

Történetesen egy étterem, pontosabban kávézó volt a történet helyszíne. A lényeg, hogy ételt is felszolgálnak.

Olvastam, hogy kínálnak gluténmentes kenyeret a reggelihez, ezért rákérdeztem a személyzetnél. Csak úgy kíváncsiságból. Nem akartam fogyasztani, de esélyt adtam. Mindig megkapom, hogy legyek bátrabb, hát próbálkoztam.

A pénztárnál lévő lány megerősítette, hogy van kenyerük és tudnak rá tojást rakni, meg nagyon finom a salátájuk is. Jól indult. A füleim ki vannak hegyezve minden vendéglátós mondatra, mivel rossz tapasztalatok értek és már az is kellemes meglepetés volt, hogy ismerte a glutént.

Aztán megemlítette, mint egy mellékesen, hogy nemrég járt náluk egy hölgy, aki gluténmentes ételt kért, de nagyon figyelni kellett, mert macerás volt. Itt visszatértem tartózkodó alapállapotba.

Aztán jött a vegán rántottával. Ez volt a második ütés. A divatdiétázó kalapba helyezett el. Ismét egy példa arra, mikor a gluténmentes étkezést összemossák étkezési trendekkel.

A harmadikat a zabkása vitte be (nem gluténmentes).

Szóval öt perc telt el a reménykedéstől a lemondásig.

Elkönyveltem, hogy itt sem eszem, egy újabb fehér folt a térképemen.

Nem szóltam semmit, nem volt kedvem magyarázkodni, talán majd máskor.

A hely hangulatos, szóval egy kávéra biztosan betérek.

Macerásként.

Last modified on 2018-04-15